Folytatás az előző oldalhoz:

 

Te vagy a férfi ! (valóban?) 
 
Te vagy a férfi! - szokták mondani a nők, leginkább olyankor, amikor valamit szeretnének elérni (kieszközölni) tőlem, küldjek fotót magamról, írjak bővebb bemutatkozást először én, stb.
Ebben a tekintetben nincs is kétségem, jól tudom, hogy én vagyok a férfi. Legalább is abban az értelemben biztosan, ami a „külső nemi jelleg" alapján megkülönböztet a nőktől. Szerencsés esetben a többi értelemben is én vagyok (lehetek) a férfi, ami ha így van, jó érzéssel tölt el. De vajon meddig, és mi lehet az a többi értelem? Izgalmas kérdések ugye? Nagyon érdemes ezeken elgondolkodni, és tisztázni dolgokat.

Ha egy nő úgy áll hozzá a kapcsolatunkhoz kezdettől fogva, hogy én vagyok a férfi, akkor elég sok dolgot el kell döntenie önmagában hosszú távra is, persze csak akkor, ha nem látszatkeltésnek szánta nekem ezt a férfi szerepet. Én ugyanis még az a fajta felfogású, értékrendű (nevezd ahogy akarod) manus vagyok, aki egy párkapcsolatnak nem csak a kezdetén szeretné férfinek érezni magát, hanem a továbbiakban is. Szeretném, ha meg is hagyná nekem ezt a szerepet az, aki az elején megelőlegezte nekem. Mire gondolok? Kisebb-nagyobb dolgokra vegyesen. Pl. arra, hogy bár törekszem magam is arra, hogy egy párkapcsolatban minél jobban egyenrangúnak érezhessük magunkat és egymást, tökéletesen, grammra pontosan egyenrangú párkapcsolat azonban soha nincsen. Aki komolyan hiszi, hogy van, az egy álmodozó. Mivel tehát nincsen, valami kisebb-nagyobb mértékű előnyt, fölényt, nagyobb dominanciát az egyik fél mindenképpen megszerez. Nos az, akié ez a dominancia, az a ,,férfi" a párkapcsolatban, és ez nem biztos, hogy egybeesik a biológiai nemű férfival.
Én a magam részéről feltétlenül ragaszkodom ehhez a bizonyos dominanciához, szólok hát idejében, ne legyen meglepetés belőle.
Ha úgy testszik (vagy értehetőbb) jobban, nevezhetem akár az utolsó szó jogának is ezt. Parttalan viták, örökre lezáratlan témák, ambíciók, hisztik elkerülése érdekében. Az olyan dolgok, döntések ügyében legalább is, amik igazán fontosak, netán kihatnak a további életünkre, mint pl. egy lakóhely változtatás, eladósodás (kölcsön) stb. Ha ezekben, vagy hasonló horderejű kérdésekben nincsen közös nevező sehogyan sem, de mégis dönteni kell valahogyan, és csakis egyféleképpen lehet dönteni. Döntsön ilyenkor a férfi, aki remélhetőleg nem csak a külső nemi jelleg alapján van férfinek tekintve.
Rengeteg párkapcsolat ment már rá (sajnos az enyém is) arra, hogy a nő ugyan hangoztatja, hogy ,”te vagy a férfi", miközben minden lehetséges módon próbálja megszerezni magának ezt a szerepet. Ez nagy hiba, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Kicsit vissza is utalnék az előző bejegyzésemre a nőies nőkről. Nem igazán nőies az ilyen nő, legfeljebb külsőre, de nem belsőre. Nehéz mellette férfiasnak lenni! A „te vagy a férfi" kijelentésre hajlamosak tehát jó, ha meggondolják magukban, valóban így is szeretnék-e hosszabb távon is, és minden tekintetben? Nem csak mézes madzagot húznak el, amikor ezt mondják?
Nem érintettem persze most sem minden idevágó témát, helyzetet, hiszen nem is lehet, nem könyvet írok én, csak jegyzeteket.. De ha gondolkodóba estél most, akkor nem volt már hiábavaló ez a pár sor, amit ideírtam.

Gyertyafényes vacsorák...

Olyan nőt már sokat találtam, aki szereti (szeretné) a gyertyafényes vacsorákat, de azt senki sem írja le, hogyan gondolja a kivitelezést...
Pedig nagyon jó lenne erre is kitérni. Ha úgy gondolod, hogy remekül főzöl, elkészíted a vacsorát otthon, és gyertyafénynél fogyasztjuk el, akkor remek!
Ha viszont ezt nem írod le hozzá, akkor a hirdetésed azt sugallja, hogy szeretnéd magad drága és előkelő helyekre meghívatni vacsorára, vagyis, luxus életvitelt biztosítani nem tudók, ne is próbálkozzanak... Ha nem ez utóbbi a szándékod a bemutatkozásoddal, akkor a reglapod feltétlenül kiegészítendő...

Mivel lát jól az ember? 
 
Jól, csak a szemével lát az ember!
Vannak, akik ebben a mondatban egy másik fontos (de belső) szervet szoktak megemlíteni, ami szintén „sz" betűvel kezdődik, ők a mellébeszélők, hatásvadászok.. Soha nem tapasztalt mértékű és fontosságú lett ugyanis a nők értékrendjében a férfiszépségek iránti vágy. Minden a külső, és semmit sem számít a belső, vagy ha számít is, csak sokkal a külső után. Ezt nem is minősíteném, csupán megállapítom.
Akit senki sem vár otthon, noha szeretet, melegség után vágyakozik, nyel egyet, aztán megnézi magát a tükörben. Megkérdezi, mennyivel vagyok kevesebb, mint mások. Azzal a szerencsével, ami nekik megadatott.
Ha valakinek a közvetlen környezetében - márpedig ez nagyon szűk - nem adódik partner, akkor majdnem kilátástalan a helyzete. Ezért is választanak sokan olyan elhamarkodottan, mintegy kényszerűségből a közvetlen környezetből. Ezt megint csak nem minősítem, csak megállapítom.
   

Nem azért élünk, hogy... 
 
Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, mert valamiből, valahogyan meg kell élni. Különösen megszívlelendőnek javaslom ezt a véleményemet azoknak, akiknek hozzám hasonlóan nem feladatuk másoknak (gyermeknek, társnak, stb.) az eltartása, hanem csak saját magukra keresnek. Ostoba dolog az egyedüllét érzése elől, társkeresés helyett, vagy kikapcsolódás, pihenés helyett munkába temetkezni, folyton csak dolgozni, esetleg még sok pénzt is keresni egyúttal, ha közben csak értelmetlenül, és főleg egyedül eltelik az élet. A túloldalra úgysem vihetünk majd magunkkal semmit, majd az örökösök fognak csak jót derülni azon, hogy milyen sokat örököltek, mert ez a szerencsétlen marha dolgozott, mint egy állat. Ha a legkevésbé is, te magad is befolyással lehetsz arra, hogy mennyit dolgozz, mennyit vállalj, törekedj rá, hogy ne azért élj, hogy dolgozz! Az életed, a szabad időd, a te időd, mindennél fontosabb, és értékesebb! Majd akkor fogod bánni, mikor már késő lesz, mert pl. kapcsolatot szalasztottál el miatta. Mert olyan borzasztóan elfoglalt és betáblázott voltál. Nagyon sokan az egészségükkel is csak akkor foglalkoznak, amikor már nincsen, amikor már visszafordíthatatlan pusztulás, romlás ment végbe.
Ha nem vagy egyedülálló, mert van társad, vannak szeretteid, (értük is dolgozol), akkor is törekedj arra is, hogy ne mindig csak dolgozz, szeretteidnek is szükségük van rád is, nem csak pénzedre, a javakra, amiket előállítasz a munkáddal. Ha munkád egy része csak pótcselekvés, nem a megélhetésed szorosan vett feltétele, akkor csökkentsd a munkával töltött idődet egy normális mértékre! Élj! Foglalkozz mással, törődj azzal, amiben a legnagyobb hiányt szenveded! Most élsz, élj értelmesebben! A munkaholista, majdnem olyan rossz, mint az alkoholista.

Összekoldult önbecsülés... 
 
Azok, akik valóban veszik a fáradságot, és teljes terjedelemben elolvassák a jegyzeteimet, eléggé teljes képet kaphatnak rólam. Nem kevés esetben kaptam már véleményt, amik meglehetősen megoszlanak. Vannak, akik sajnálnak, elmarasztalnak, tanácsokat szeretnének adni, mert valami nagy gond van velem (szerintük), mások meg teljesen el vannak ragadtatva, és szuperlatívuszokban írják le rólam a vélekedésüket.
Mivel szerencsére nem tartozom az összekoldult önbecsülés csapdájában vergődők közé, nem zavar különösebben az elmarasztaló, negatív vélemény sem, és nem dagad a keblem különösebben az elismerések miatt sem. A valódi értékemen kezelem magamat, arról meg nem én tehetek, hogy a nők nagy része nem ezt teszi velem, a legtöbb, amit én tehetek értük és magamért is az, hogy reális képet festek magamról pl. itt, azt mondom, és úgy, ahogyan gondolom, ahogyan érzem. Senkinek a véleményét nem tekintem hát A VÉLEMÉNY-nek, hanem csak egy véleménynek, akár milyen előjelű is legyen. A jó véleménynek persze jobban örülök, mint a rossznak, de ki ne lenne ezzel ugyanígy?
Mindent lehet másként is gondolni, másként is értékelni. Az én véleményem sem mérvadó, és nem kötelező senkire nézve. Azzal, hogy írogatok ide, csupán abban szeretnék segíteni, hogy a hozzám közelállók, azonos, vagy nagyon hasonló hullámhosszon lévők közül találjon rám valaki, akivel azután könnyebben rakjuk ki azt a bizonyos bűvös kockát, amiről már korábban írtam itt, ha olvastad, tudod miről beszélek.

Egy idézet szeretet ügyében... 
 
"A szeretetből meleg árad. Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg. Belépek egy társaságba, s ha a lármás zűrzavarban, az ellenszenvet s a közönyt diplomatikus vigyorral leplező hazugságban véletlenül olyanok közé csöppenek, akik valóban barátok, hirtelen megcsap a melegség. Körülöttük más a levegő. Pedig néha ugratják, szidják egymást, mégis! A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró... A szeretet meleg. A SZERETET felcserélhető ikerszava az ÉLET - és élet csakis optimális hőmérsékleten jön létre. Az élet pedig azért jön létre, mert látszólag különálló, és a káoszban egymástól messze menekülő önző kis részek mégiscsak összeállnak, egymásba szeretnek és összeműködnek. Ami összevonzza őket, azt úgy hívjuk: szeretet. Ahol nincs szeretet, ott nincs élet - ott káosz van. A szeretet hiányában a lélek fázni kezd, a hideg rázza, s ha ezt nem tudja elviselni: bele is pusztul. A szeretet ebben a kihűlő világban úgy működik, mint a rőzsetűz - körülötte jó lenni, addig a határig, amíg a tűz melege sugárzik - azon túl fagy van, gyűlölet és közöny. Ezért is élhetőbb azoknak az élete, akiknek párkapcsolatuk vagy családi életük rendben van - van hová hazamenni. Otthon életmeleg van. Ez szinte érezhető, hogy amikor az ember hazamegy a munkából, s kívül hagyja a beteg társadalmat, ahonnan kimenekült:otthon legalább jó lenni. az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."

Mit is fűzhetnék hozzá? Szerintem semmit sem kell...

Amikor a karácsony közeleg... 
 
A szeretet ünnepét sajnos néhányszor már egyedül töltöttem. Nagyon rossz volt nélküled, mert mindig tudtam, éreztem, hogy létezel, csak nem találjuk egymást. Most is már rohamléptekkel haladunk karácsony felé, és még mindig nem találtalak meg, pedig állandóan kereslek, várlak. Szeretném az ünnepet (is) végre veled tölteni, úgy, ahogy már annyiszor elképzeltem magamban: boldogan, és szeretetben, fölösleges túlzásokba esés nélkül, a lényeggel törődve, nem pedig azzal, amivé a kereskedelem torzítja egyre jobban. Az én sok-sok szeretetemből, nyugodj meg, a többi napra is telik ám majd bőven, és egyenletesen. Úgy is mondhatnám, hogy karácsony lesz minden nap minálunk ebben az értelemben. Ez most még persze csak ígéret, de csak Te kellesz hozzá, hogy teljes valósággá váljon.
Ha fognék egy kis aranyhalat, és kívánhatnék hármat, akkor az egyik az lenne, hogy végre megtaláljalak, a másik, hogy ha megszeretlek, Te is tudj megszeretni engem, a harmadik, hogy meg is tudjalak tartani örökre.
Nem írok adatokat, méreteket, színeket (haj, szem) és hasonló ostoba korlátokat. Méreteidben és tulajdonságaidban szélsőségektől mentes légy, egyébként természetes, őszinte, nyíltszívű, szép lelkű, emberséges, kedves, ragaszkodó, hűséges. Gondold át mélyen és őszintén, majd fogalmazd meg magadban, hogy miben szenvedsz a legnagyobb hiányt. Megvan? Nos, éppen ez az, amit én majd tudok a számodra korlátlanul biztosítani, és mélyen hiszem, hogy Te is nekem. Ezt nem adják a boltokban, üzletekben sehol. Igen, arra gondolok, és vágyom én is. Hozzuk el egymás életébe, és adjuk bőkezűen egymásnak! Gyere, várlak!
A karácsonyt egyébként csak szépen érdemes megünnepelni. Leginkább lélekben. Belül. Belső hangok húrjait pengetve meg. Érzelmi húrokon, a szeretet húrjain. Szeretve a hozzánk közelállókat is és bizony magunkat is. Sokkal kevesebb és szerényebb külsőség és felhajtás kellene, hogy ne rokkanjanak bele (szinte) az emberek. Aki a karácsonyra nem derűs nyugalommal, és lelki békével készül, akinek zaklatottságot és gondok, terhek tömegét (is) jelenti, vagy főleg azt, az nem jól, nem helyesen készül a karácsonyra, nem a lényeget fogja meg benne. Azt, hogy ebben mennyire hibás az egyén, mennyire a társadalom, a kereskedelem, a média, a korszellem, és minden más egyéb, azt most nem taglalom. Ha a karácsony apropó a felfokozott fogyasztásra, vásárlási, ajándékozási őrületre, akkor teljesen rossz úton jársz. Halmozod a hibákat, tévedéseket. Akkor Te is el vagy rontva, vagy legalább tévedve.
Rengetegen megírták már gondolataikat a karácsonyról. Rendkívül értékes, értelmes gondolatokat, könyvtárnyi anyag van már róla. Ebből kiindulva, tökéletes boldogságban kéne már ünnepelnie mindenkinek. Mégis valahogy az egész éppen fordítva van. Nagyon kevesen tudják jól, és helyesen megünnepelni, átélni a karácsonyt. Sokan persze azt hiszik, hogy tudják, értik a módját. Mégis csak sodródnak nagyon sokan itt is, és pótcselekvéseik vannak.
Nem lehet két nap alatt bepótolni azt, amit egész évben nem tettél nagyon következetesen és naponta. Ha tetted, akkor most nem sok ,,dolgod" van, csupán ugyanazt kell (lehet) tenned, csak egy kicsit ünnepélyesebben. Ha ezt elmondhatod magadról, akkor jól csinálod. Akkor van módod, és igazi lehetőséged valóban átélni a karácsonyt, annak ünnepi fenségét és szentségét. Esetleg örömkönnyekkel a szemedben, és nem a bánat és a szenvedés könnyeivel. Mindegy, hogy m,i és mennyi van a fa alatt, vagy hogy van-e fa egyáltalán feldíszítve. Persze szép az, ha van. Vagy ha nem is egy karácsonyfa, csupán egy ág, az is jó. De ha csak egy gyertya lángját nézed, az is elég lehet. Az igények ne ezen a téren legyenek nagyok benned, hanem belső, csak benned lévő, tartalmi, érzelmi, szeretet megnyilvánulások terén. Mindig mindenben legyél mértékletes, és csak a szeretet megnyilvánulásaidban légy pazarló! Boldog karácsonyt Neked is!

Szép a szőke, szép a barna... 
 
... mint a rózsa karcsú mind... Talán ismerős neked is ez a nóta. Ha valóban ismerős, akkor tudod azt, is hogy a feketéről is említést tesz, nem is rosszat.
De meg sem említi a vöröset! Vajon miért? Szerintem talán azért, mert eredetileg (amikor ez a nóta még íródott) a vörös hajú egyedek nagyon-nagyon ritkán, elvétve léteztek, szinte elhanyagolható számban. Akkor még nem volt ilyen divatőrület, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt, ami manapság van. Boldog-boldogtalan vörösre festeti a haját, ha előnyös neki, ha nem. Egyébként a többségnek egyáltalán nem előnyös, puszta majmolás, utánzás az egész. Egyes árnyalatai a vörösnek egészen visszataszítóak tudnak lenni...
A magam részéről tehát nem vagyok pártolója ennek a vörös környezetszennyezésnek, egészséges megoszlásban sokkal jobb lenne. Mi közöm hozzá? Semmi. Csak úgy kikívánkozott belőlem, hogy erről is elmondjam a véleményemet, ami természetesen szubjektív, mint a többi, és nem is reprezentatív. Természetesen az összhatás dönt, nem kizáró ok a vörös haj sem egy normális mélyebb színárnyalatban, de ha egyébként nem vörös a hajad eredetileg, és festeni akarod, az én kedvemért ne fesd vörösre...

Ítélet, indoklás nélkül...   
 
Azt hiszem, nem téged kereslek.
Csak így, röviden, tömören, nyersen. Ennyi, és nem több. Semmi indoklás, semmi kommentár.
Kaptam már néhány ilyen „ítélet" szerű választ egy-egy bemutatkozó levelemre, az idők folyamán, és talán te is kaptál már.
Megérthető és megszokható (lenne) az, ha valaki nem engem keres. Én sem őt keresem, mint egyetlent a több milliárd nő közül. Csupán úgy gondolom, hogy talán meg lehetne próbálni., hátha... Bemutatkozásos alapon. Többnyire be is mutatkozom, egy elég elfogadható terjedelmű, részletességű levélben, vagy társkereső adatlapon. És várom a választ, a viszont bemutatkozást. Aztán gyakran nem jön semmi válasz, vagy az első mondatom szerinti válasz jön csak, és kész. Mint egy ítélet, indoklás nélkül. Elgondolkodtat. Miért? Mert lelketlen, érzéktelen, gyáva, és primitív is. Aki semmivel sem indokolja meg az elutasítást, az talán azt hiszi, hogy tapintatosabb ezzel, vagy ki tudja mit hisz, és gondol...
Tény azonban, hogy leginkább a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki. Minimális emberi gesztus lenne ugyanis meg is mondani, hogy miért, mi a gond, mi az, amit kizáró körülménynek, oknak, tulajdonságnak, stb. tart. Esetleg éppenséggel önmagában talál ilyet?
Mert esetleg van, amin változtatni is lehetne, ha az ember tudná, hogy mi az, ami kizáró körülmény.
Aki nem indokol, az csak lesöpör. Ez fölényes, érzéketlen, vagy éppen gyáva magatartás. Semmiképpen nem emberséges, hiányos személyiségre vall. Én az ilyen válaszolót, vagy éppen semmit nem is válaszolót leginkább úgy tekintem, mint aki megijedt, menekül. Nem mer belefogni, vagy inkább mélyebben is belemerülni egy kapcsolatba. Megijedt attól, hogy mostantól változások jöhetnek sivár, lapos kis életébe, esetleg tartozni fog valakihez. Inkább kimenekül még a legelején, indoklás nélkül. Sajnos leginkább gyáva nyuszik ezek, belőlük százak kellenének, csak az baj, hogy ezrek vannak. Azt hiszik, hogy ha ,,azt hiszik", az elegendő. Meg lehet nézni az eredményt. Nem különös és érthetetlen, hogy mennyi elvált, kallódó,, vergődő, emberi roncs nő van ma? Ők mind „azt hiszik", hogy tudnak társat választani. Meg régebben is azt hitték, aztán most itt vannak lám, nagy többségben elváltan, ennyi-annyi gyerekkel, vagy éppen még anélkül, vagy romokban heverő házasságokban, kapcsolatokban.
AZT HISZEM, nem őket keresem. Egyék csak meg, amit főztek, viseljék a sorsukat, és ha azt hiszik, hogy ... akkor legalább pár sorban indokolják is meg, miért. Tévedhetnek is, ha azt hiszik... és döntéseiket elhamarkodhatják újra és újra.

Miért is hazudjak? 
 
Vannak, akik azt mondják, írni annyi mindent lehet, legtöbbször egy szó sem igaz belőle... Nos, ha így van, akkor valószínűleg szóban is ugyanez a helyzet, hiszen aki írásban megrögzött hazudozó, az élőszóban is az. Mi tehát a különbség? A hazugságaira várni kell a személyes találkozásokig, beszélgetésekig. Hát csak tessék várni! Türelemmel, egy angyal türelmével... Aki nem olyan türelmes, az elolvashatja fentebb és alább a hazugságaimat, előbb túl lesz az egészen. Kész nyereség... nem? De ha valaki esetleg nem teljesen csak önmagából indul ki, és mégis el tudja képzelni azt is, hogy ESETLEG igazat is leírhat az ember, nem csak hazugságokat, az is olvasgathat nyugodtan, legfeljebb más szemmel nézi az egészet. Elsősorban nekik írtam...

Dögös nők fotói kapcsán... 
 
Sok-sok, de még annál is több adatlapot (reglapot) láttam már különféle társkereső oldalakon, elképesztően sokfélét, egész tanulmányt lehetne írni róluk, de különösen egyik fajtájáról, amin már többször elméláztam magamban, de még nem írtam le, de most megteszem.
Arról a típusáról van szó konkrétan, amelyik szinte teljesen mellőzi a bemutatkozást szöveges formában, de még ha nem is mellőzi annyira, a fotó (fotóalbum) része nagyon provokatív férfiszemek számára. Szókimondó leszek, az a bizonyos „csöcsöket a kirakatba" tartalmú kép, vagy képsorozat az, amit nehezen értek, noha biztosan könnyen érthető.
Azt nem tudom konkrétan felfogni, hogy az olyan nő, aki nagyon kihangsúlyozza a melleit a fotó(k)on, netán a másik privát területét is, vajon miért teszi ezt? Látható a reglapon (ha látható), hogy rendikül sokan megnézték az adatlapját, sok puszit (csókot) kapott, sok-sok levelet kapott, nagy részük még olvasatlan is. Alig hiszem azonban, hogy ezeknek a pusziknak, csókoknak, leveleknek döntő többsége nem más mint egy „demegbasználak" üzenet. Nem fogalmazom árnyaltabban, mert akkor nem a lényeget adom vissza. Szerintem ilyen üzenetek tömegével nem sokra megy senki, sőt elég gyorsan és könnyen terhessé és unalmassá válnak. Akkor meg mi benne a jó, főleg ha valóban sokszor még a helyesírás színvonala sem jobb, mint ahogyan leírtam?
Nem tagadom, ha meglátok ilyen dögös-bögyös fotókat, első felindulásomban nekem is a demegbasználak jut eszembe, és biztos minden más egészséges, és potens férfinek is, ezt tehát akár le is lehet szögezni tényként, aztán vagy megírja az ember ezt a vágyát, vagy nem.
Szerintem ha egy nő igényes társkereső, és társkereső férfire vadászik, nem pedig inkább csak orgazmuskeresőre, sokkal jobban teszi, ha valami visszafogottabb képet közöl magáról. Nekem ugyanis az első demegbasználak felindulásom után az a gondolatom szokott bejönni, hogy vajon ezeknek a látványos dudáknak a tulajdonosa, ez a jó testű nő, vajon milyen természetű, értékrendű nő lehet, milyen lehet(ne) vele együtt élni az ágyon kívül is, hiszen az élet azért döntő többségében nem csak az ágyban zajlik (sajnos), még ha annyira fontos szempont is a jó szexualitás is, ezt nem is vitatom én sem. Ezekre azonban nem kapok választ a fotókról, fotóktól, gyakran azonban inkább nem is írok levelet sem, hiszen 150 még olvasatlan levél láttán, nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy ilyen agyonostromlott nő, majd valamikor, ha odaér egyáltalán az én levelemhez, érdemben foglalkozik velem, és az én megközelítésemmel. Azt is biztosra veszem, hogy hozzám hasonlóan sok más valóban társkereső pasi sem ír, vagy csak elvétve, hasonló megfontolások miatt, így aztán az ilyen szívdöglesztő (vagy annak vélt) külső adottságokkal rendelkező, és azt bőszen mutogató nők nagy része éppen ezzel éri el azt, hogy sokan a közelébe sem jutnak, akikkel esetleg sokkal jobban járna hosszútávon.
Másik megközelítésben persze az is lehetséges, hogy az ilyen, saját buja testi adottságaikat fotóikon bemutató nőknek tényleg nincsenek is egyéb értékelhető adottságaik, vagyis ami a jó emberi természetet és értékrendet, stb.-t illeti, és esetleg igényük sincsen ilyenre, nekik a testiség élvezete, az orgazmuskereső pasik rohamai minden földi igényüket maximálisan kielégíti. Akkor nem is szóltam semmit, csak annyit jeleznék, nem jó helyen teccccik járni, szexpartnerkereső oldalra kellene regisztrálni, nem társkeresőre.

Jó családból származni... 
 
Egy kapcsolatfelvétel alkalmával többek között azt írta egy nekem egy hölgy, hogy: „jó családból származom". Tehát ő egy jó családból származik. Ennek nagyon örülök! Bizonyára mindenki szívesen veszi azt, ha valaki egy jó családból származik. Én is. Sőt, lehet, hogy én magam is egy jó családból származom. Ezen most egy kicsit elgondolkodom, és eltémázok, mert érdekes a dolog...
Vajon ki tudja, hogy hol van az meghatározva (ha egyáltalán megvan), hogy miért, mitől, hogyan is „jó" egy család? Mik egy jó család ismérvei? Engem érdekelne ez nagyon. Bizonyára egy család értékrendje, szokásai, boldog, kiegyensúlyozott, tartalmas életvitele, esetleg a család tagjainak műveltségi szintje, végzettsége, munkája, pozíciója is számít ilyen magítélés kialakítása során. Talán inkább a kívülállók által alkotott vélemény számít igazán, talán egy család önmegáról megalkotott és kinyilvánított véleménye. Ki tudhatja ezt? Bizonyára egy jó családban békesség, megbecsülés, szelídség, szeretet, és hasonló egyéb pozitív dolgok és szokások jellemzik általában a belső viszonyokat és légkört. Ha így van, akkor az már csak jó család lehet. Bár lehet, hogy ez az egész dolog eleve sokkal tágabban értelmezendő. Lehet, hogy generációkra visszamenőleg is jó megítélés alá kell esnie egy családnak, hogy kimondható legyen róluk, hogy ez egy jó család. Talán még közismert, köztiszteletben álló, netán még befolyásos is legyen pl. a családfő? Vagy ez már nem tartozik hozzá a dologhoz? Én a magam részéről semmiképp sem mennék nagyon vissza az időben egy ilyen megítélés kialakításakor. De túl nagy jelentőséget talán nem is tulajdonítok neki, hiszen voltak már egyébként jó családból származó rossz útra tévedt emberek, és fordítva is igaz, nem lehet tehát semmire sem igazán abszolút biztosíték, garancia az, ha valaki jó családból származik, bár meglehet, hogy az esély azért elég nagy rá, mert a jó példa, a jó minta amit hozott magával, jó irányban segít tartani, és kimondottan előnyére válik annak, aki egy jó családból származik. Ezért tehát kívánatos, hogy minél többen jó családból származzanak, és erre legyenek is büszkék, és igyekezzenek is megtartani ezt, és továbbvinni, éltetni a saját új családjukban mindazt, amitől a család jónak számít. Te is egy jó családból származol?
  

„Ház eladó!"

Hanyatt-homlok rohannál megvásárolni?
Esetleg arra gondolnál, a fene egye meg, mért nem lehet valami további információkat is megadni róla a hirdetésben? Tehát eleve a hirdetésben, nem úgy, hogy majd akit érdekel egy eladó ház, az majd úgyis megkérdezi mekkora, hány szobás, milyen fűtéses, van-e fürdőszoba, és még egy csomó más dolgot. Az ilyeneket meg szokás adni eleve, kérdezés nélkül. Ugye, hogy mekkora őslénynek tartanád azt, aki így hirdeti az eladó házat? „Ház eladó!”

Na akkor most gondolkodj el azon is, mekkora őslény lehet az, aki regisztrál egy társkereső honlapon, és nem tölti ki az adatlapját, vagy annak nagy részét nem tölti ki, különösen a fontos és általában publikus információkat! Nem tölt fel magáról semmiféle képet sem, nehogy már valaki meglássa, és valamiféle információ, vélemény kialakulhasson róla.
Elárulom, nehogy sokat kelljen töprengeni, ugyanakkora őslény, mint a „Ház eladó!” hirdetés feladója.
Na, és ha most véletlenül ezzel a véleményemmel mélyen megsértettelek az önérzetedben, akkor természetesen a hiba csakis bennem lehet, senki másban! Hiszen csak én nem tudom és értem azt, hogy a „Ház eladó!” hirdetés mért nem teljes, egyértelmű, informatív, igényes, és tökéletes közlés, hiszen mások már rég sorban állnak, és egymásra licitálnak, hogy a ház az övék lehessen.

Tipikus eset...

Ha valakinek az a kérdése támad, hogy mért nem találtam már meg a társamat, többek között azt is mondhatom, hogy olvassa el az alábbi tipikus (általában második, néha harmadik) levélváltásomat, amit bemásolok itt. Ehhez nagyon hasonlok már tucat számra vannak, illetve voltak. Hát ez van:

Szia Imi!

Köszönöm a válaszodat. Ne haragudj, de csak most tudok írni ( a munkahelyemről ) otthon nincs internetem. Külön köszönöm, hogy nagyon őszinte voltál. Így én sem árulok zsákba macskát.
A leveled alapján Te egy nagyon értékes ember vagy. Szinte 100 % - san egyformán gondolkodunk. Azonosak az értékrendjeink és a vágyaink. De én itt születtem Budapesten és minden ide köt ( főleg a munkám, ami a mai világban nagyon fontos, ettől függ a megélhetésem ) kérlek ezt értsd meg.
Én sem távkapcsolatra vágyom, hanem egy igazi testi - lelki kapcsolatra. Így én kiszállok a jelentkezők közül. Kívánom, hogy minél előbb találd meg a párod és legyetek nagyon boldogok.
Ha van kedved írni, én nagyon szívesen fogadom, mert tetszik ahogy gondolkodsz, ahogy a világot szemléled, és örülök, hogy van olyan férfi akinek a hús - vér nők kellenek és nem a szilikon szájú, szilikonos mellű műnők.
Üdvözlettel: XY

Szia XY!

Válaszodból ismét kiderült a számomra immár sokadik alkalommal, hogy Butapesten kívül még sincs élet, csakis ott lehet elképzelni az életet.
De ez már nem újság nekem ,mondom, sokadik ilyen válasz ez már.
Nem tudok, és nem is lehet vele mit kezdeni. Habár felveted, hogy írhatok még, nem hiszem, hogy lesz rá módom, hajlamom, én ugyanis a társkeresésre koncentrálok igazán. Az is elvisz sok időt, energiát, még akkor is, ha eredményt nem hoz, mint éppen most is tetten érthető volt ez. Sajnálom. El sem lehet mondani hányféleképpen nyomorítja meg az embert ez a mostani világ, állapotok, és minden, amiben vagyunk. Tragikomikus, hogy a társkeresés elsősorban földrajzi kérdés (kategória) lett. Meg is lehet nézni mennyi romokban heverő kapcsolat házasság, mennyi kallódó, emberi roncs van.
Imi

 

De nagy ez az ország!

Szerintem Trianonban nagyon előrelátók voltak azok, akik elvették tőlünk az ország nagy részét. Ők már akkor tudták, hogy majd a jövő században a társkeresők kedvenc kifogása lesz az, hogy: messze laksz. Ekkora országban messze lakni? Milyen kár, hogy csak ennyit vettek el az országból! Ha most lenne az a döntés, és javasolnám, hogy csak három megye maradjon meg.
Attól függetlenül amit az előbb írtam, még normális vagyok ám, de az még mind semmi ahhoz képest, amilyen szép és gazdag, meg magas, és romantikus, stb. vagyok, egy igazi HIBRID, csupa olyan tulajdonságokkal, amiket a nők nagyon favorizálnak. Az meg csak a hab a tortán, hogy még közel is lakom!
Egy kapcsolat lényege nem más, mint a megfelelő egyensúly megteremtése kezdeményezésben, döntésben, az egymásra való odafigyelésben. Játszmáktól mentes, igaz, őszinte, melegséget, szeretetet, testi-lelki élményt adó kapcsolatot keresek. Nem megállót keresek, hanem végállomást.

 

Egy vagy több? 
 
"Mindenkinek a számára van teremtve egy társ, csak egymásra kell találniuk."
Ismerős ez a mondat, vagy valami ehhez hasonló?
Elgondolkodtál már azon, hogy igaz lehet, vagy csak részben igaz?
Szerintem nagy baj lenne, ha csak egy, azaz egyetlenegy hozzánk illő, nekünk való potenciális társ lenne a világban. Nem is igaz, hogy csak egy van, annál sokkal több, legfeljebb egy valakit kiáltunk ki annak, gyakran olyan valakit, aki valójában nem is az. Kényelmi szempontok szerint (is) vezérelve. Fizikai képtelenség lenne ugyanis találkozni mindenkinek milliónyi, sőt milliárdnyi lehetséges jelölttel, ha tényleg azt az egyet szeretné megtalálni, kiválasztani. Mást nem is tennénk egész életünkben, és még akkor is kevés lenne az életünk reá.
Többen is vagyunk tehát egészen biztosan, akik igazi társakká válhatunk, egymásnak vagyunk teremtve, de nem vagyunk feltétlenül mindannyian egy rakáson, ugyanabban a faluban, városban, megyében, de talán még országban sem. Jó lenne persze, de nem így van, és sokszor mégis ez a szempont dönt leginkább. A tévedés kockázata nagy. Az eredmény látható, tapasztalható is. Mennyi is a tényleges, nagy, igazi, végleges egymásra találás? Elég kevés ahhoz képest, amennyi lehetne. Azt hiszem, ezt elég biztosan lehet megállapítani. Mi lehet akkor a megoldás? Mindenképpen a választás körének bővítése. Ne szabjuk meg saját szűkös korlátainkat, nézzünk jobban szét, jóval szélesebb körben, mint ahogyan azt eredetileg terveztük. Ehhez nagy bátorság kell persze, és elszántság. Kishitűséget, gyávaságot nagyon félre kell tenni, vagy valami nagyon lapos, nagyon langyos eredményre lehet csak számítani, és csak rövidtávon, az esetek nagy többségében. Neked mi a véleményed erről?

 

Nekem is megvan a saját keresztem.

 

Nevezetesen az, hogy még élnek a szüleim, rozzant állapotú, öreg, beteges emberek már. Ráadásul sajnos elég negatívak, megfáradt, életunt, örök elégedetlen, mindig csak meghalni akaró, az egész világgal haragban álló szerencsétlen emberek ők. Itt élnek a közvetlen közelemben, gondot kell viselnem rájuk, de túlzásba sem viszem, csak az elfogadható és elviselhető mértékig teszem, persze így is jelentenek azért korlátokat, másképpen élek, másképpen kell élnem, terveznem, igazodnom, és hozzám is igazodni, amíg ők élnek. Ezek tények, ez egy állapot, ez nekem nem bűnöm, nem hibám, csak ez van. Nem szépítek semmit, elmondok mindent, ami szempont, tényező lehet abban, hogy én hogyan lehetek megítélve. A legutóbbi igazán ígéretesenek induló kapcsolatomban is elmondtam, jobb, ha időben kiderül minden lényeges dolog, ami döntést, megítélést befolyásolhat. Akinek elmondtam, az pont olyan életszakaszt tud maga mögött, amikor őt sok éven át kihasználta a családja, rokonsága, az idősekről való gondoskodás, ennek minden baja, nyűgje, gondja. Elege is volt már belőle, többet nem kér ilyenből. Ezt nyíltan meg is írta nekem, és gyakorlatilag ennek okán lett vége igen gyorsan annak, ami amúgy szépnek indult nagyon. Az elköszönő levelére az alábbi választ adtam:

 

Elvetetted a sulykot gyorsan. Nem haragszom érte rád, az eddigi életedet, sorsodat te magad ismered igazán, és tudod, meg érzed, hogy mit akarsz, és mit nem akarsz.

Már annyi nőről mondtam le hasonló, vagy közel hasonló módon az évek során, hogy ez már nekem szinte természetes inkább, mint rendkívüli.

Nem tudok mit mondani neked, valami nagyon okosat különösen nem.

Majd jelentkezem, ha már eltemettem a szüleimet, és addig nem találok mást, olyat, aki így is vállalni tud, hogy még élnek az öregjeim, és törődnöm kell velük is. Ha akkor még neked sem adódik más és jobb parti az életedben, talán újrakezdhetjük, ha úgy érezzük, hogy van értelme, és van rá igény kölcsönösen. Nem tudom mennyi idő múlva lesz majd ez, lehet, hogy nagyon rövid, lehet, hogy hosszabb idő múlva.

De ha közben majd eleget csalódsz már olyanokban, akiknek meglehet, hogy nem élnek már a szülei (vagy élnek ugyan, de távolabb), de más téren lesznek akár jóval nagyobb  gondok, ha akarsz, magad is jelentkezhetsz, hátha még szabad leszek akkor, és ha úgy gondolnád, hogy inkább ez a fajta kereszt legyen cipelve még egy kicsit, mint másfajta kereszt esetleg sokkal tovább, akkor rajtam ne múljon, csak rajtad. Ennél többet és okosabbat most nem tudok mondani.

Isten áldjon!

 

 

 

A boldog párkapcsolat titkai..

 

Egyetlen pillanatig sem szeretném azt a látszatot kelteni az itteni írásaimmal, észrevételeimmel, gondolataimmal, hogy én vagyok a fő okos, a boldog párkapcsolatokat illetően. Dehogy vagyok én az, még csak okos sem. Tudják, ismerik annak feltételeit, részleteit, elemeit, tényezőit, okát, módját mások is nagyon jól, sokkal jobban, mint én. Akár szakmai szinten, szaktekintélyként is. Én is olvastam már néhány könyvet is ezzel a témával kapcsolatban. Az egyiküket különösen jónak, figyelemre méltónak találtam. Jegyzeteltem is belőle jócskán, főleg magamnak, de ezt is megosztom veled, ha érdekel.

Sam R. Hamburg „A Boldog párkapcsolat titkai” c. könyvéről van szó pontosabban. Ha meg tudod szerezni, olvasd el feltétlenül! Ha nem tudod megszerezni, elküldöm a kijegyzetelt részleteket, a szerintem legfontosabbnak tartottakat. Ide nem illesztem be, mert esetleg szerzői jogokat sérthetnék vele, ebben nem vagyok pontosan jártas.

Ha kéred, akkor írjál egy e-mailt, nem fogok érte pénzt kérni, legfeljebb valami apró szívességet cserébe, de lehet, hogy még azt sem. Majd eldöntöm akkor, előre ezt sem akarom. Csak nyerhetsz vele mindenképpen, ha igényes, teljes párkapcsolatra törekszel.

 

 

A TÁRSKERESÉS TÍZPARANCSOLATA

 

(Az alábbi tízparancsolatot az interneten találtam már régebben valahol, akkor elmentettem magamnak, most megosztom veled is, érdemes megismerni és megfogadni...)

1. Legyünk őszinték, amikor bemutatkozunk
Sokan úgy gondolják, hogy ezideig azért nem találtak társat, mert
őszinték voltak és a környezet csupa jót várt tőlük, míg ők a hibáikat is
megmutatták. Mások éppen ellenkezőleg, úgy vélik, hogy kezdetben jól
induló kapcsolatukban a másik hozza ki belőlük rossz tulajdonságaikat.
Vannak, akik úgy érzik, több esélyük van társat találni, ha rózsaszín
felhőbe öltözve mutatkoznak be leendő partnerjelöltjüknek. Valójában
egy fontos döntésnél mindenki jó néven veszi, ha informálják mindarról,
ami a döntéshez szükséges számára. Szívesebben döntünk valakinek a
hibái mellett, mint utólag tudjunk meg előre nem várt kellemetlen
dolgokat a másikról. A szerelem furcsaságai ehhez a ponthoz még
hozzáadják a maguk sajátosságait, nevezetesen inkább a másik
gyengéibe szoktunk beleszeretni, mintsem az erényeibe, éppen ez a
szerelem csodája, ami megszépíti a másik emberi gyarlóságait. Ahhoz,
hogy esélyünk legyen egy teljes értékű, szerelmi kapcsolatra, fontos,
hogy legyünk őszinték már akkor, amikor bemutatkozunk.

2. Ne állítsunk többet egy érzelemről, mint ami valójában
A kapcsolatokban elszenvedett csalódások jelentős része származik
abból, hogy úgy érezzük, becsaptak bennünket, vagy éppen a másik fél
érzi magát becsapva, mert mást ígértünk egymásnak a kapcsolatban,
mint amit valójában érzünk. Egyes kapcsolatok az első látásra
szerelembe esés minden örömét és kínját tartalmazzák, míg mások
óvatos ismerkedések nyomán kialakuló bizalom talaján válnak mély
érzelmi kapcsolattá, gyakran forró szerelemmé. A kapcsolat
kialakulásának természetes menetébe avatkozunk bele, ha olyasmit
állítunk érzelmeinkről, ami nem valós, hiszen a másik fél is érzi a
csúsztatást és a későbbiekben kevesebb hitellel bír a hitegető, pedig
addigra talán valóban kialakultak nála a viszonzást szomjazó mély
érzelmek. Saját érdekünk tehát és a kapcsolat érdeke is az, hogy ne
állítsunk többet egy érzelemről, mint ami valójában.

 

3. Ha már tudjuk, hogy nincs közös cél, ne áltassuk a másikat, ne
kerteljünk Sok kapcsolatban és ismerkedési próbálkozásban kerülnek a felek olyan helyzetbe, amikor közös terveikről, céljaikról kell számot adniuk.
Bár a magány is fenyegető gondolatként jelenik meg olykor egy-egy
konfliktus idején, mégis fontos szabály az egymás iránti bizalom és
megbecsülés fenntartása érdekében, hogy tájékozódni tudjunk egymás
elképzeléseiben. Mivel a kapcsolat kétszemélyes működésmód, így
kommunikálatlan elképzeléseivel mindenki óhatatlanul magára marad,
ezért célszerű, hogy elképzeléseinket, terveinket - ha vannak - éppúgy
megosszuk egymással, mint ezek hiányát. A közös cél hiányának
felvállalásával tudunk esélyt adni egymásnak a közös megoldás
megtalálására éppúgy, mint az önértékelési sérülésektől mentes
elválásra. Akármelyik megoldásra jutunk is, saját lelki békénk és a
kapcsolatban lévő mindkét fél érdeke, hogy ha már tudjuk, hogy nincs
közös cél, ne kerteljünk, ne álltassuk a másikat.

 

4. A másik embert akarjuk megismerni, ne egy ideálhoz hasonlítgassuk
Változó, versenyző világunkban azt tapasztaljuk, azt látjuk magunk
körül, hogy mindenből a legjobb, a legszebb a nyerő. Ha vásárolunk,
igyekszünk felmérni a piacot, hogy jó vásárt csináljunk. Sokan, akik
magányosak, hasonlóan gondolkodnak a párkeresésről is. Azt mondják,
szeretnének minél több emberrel megismerkedni, hogy el tudják
dönteni, melyik a legjobb választás. Azt gondolják, az első benyomás, a
másik első hangulata, reakciója, az első találkozás vagy a külső
megítélése elegendő alapot ad az összehasonlításhoz. A pártalálásban
ez a módszer nem vezet eredményre. Ezzel a gondolkodásmóddal
mindig keresni lehet egy jobbat, az ideálisnak tartott partnerhez - aki
természetesen nem létezik - hasonlóbbat, izgalmasabbat. Ezalatt a
keresés alatt pedig állandósul a magány, romlik az önértékelés és nő a
kudarcok száma. A sikeres pártaláláshoz a másik megismerésén
keresztül vezet az út. A közös tapasztalatok, élmények, benyomások, a
másik megismerését lehetővé tevő beszélgetések, közös
tevékenységek, együtt töltött idő ad alapot arra, hogy valódi érzések,
igények, értékrendek alapján dönthessük el egy
kapcsolatkezdeményről, hogy lehet-e a másikból társ vagy barát, hogy
tudunk-e egymással mit kezdeni, tudunk-e egymásnak párjává válni. A
sikeres társtalálás feltétele, hogy a másik embert akarjuk megismerni,
ne egy idálhoz hasonlítgassunk.

 

5. Tartsuk szem előtt, hogy mindenki szeretetre vágyik
Az ember társas lény, egymás szemében, mint élő tükörben szemlélve
magunkat, a kapcsolatokban ismerjük meg önmagunkat igazán. A
magány, a partnerkapcsolat hiánya a társadalmi sikertelenség
érzésével is gyakran társul. Hosszabb egyedüllét után sokan érzik úgy,
hogy nem kellenek senkinek, ezért nehezebben oldódnak fel, mikor
valóban bíztató lehetőség kínálkozik egy jó kapcsolatra. Ismerkedéskor
éppen ezért, de a kapcsolat során a későbbiekben is fontos szem előtt
tartanunk, hogy nemcsak mi magunk, hanem társunk is szeretetre
vágyik, ezért ne fukarkodjunk érzelmeink kinyilvánításában.

 

6. Ne kritizáljuk a másikat, nekünk se esne jól
Egymás megismerése során óhatatlanul szembesülünk értékrendbeli,
véleménybeli különbségekkel. Rá kell jönnünk, hogy a másik sok
szempontból más, mint amilyennek mi reméltük, vagy amilyennek látni
szeretnénk. Noha egy kapcsolat során a partnerek egymásra hatnak,
akaratlanul is egymást formálják, fontos tudnunk, hogy együtt úgy
tudunk haladni, ha egymás mellé állunk és nem kell úgy megélnünk a
társunkat, mint aki folyton szemben áll. Mindenki társat remél a
partnerében, nem bírát, ezért mi magunk is úgy viselkedjünk, úgy
igyekezzünk elfogadni társunkat, ahogy nekünk is jól esne, ha mód van
rá, ne kritizáljuk egymást.

 

7. Bízzunk meg egymásban, így nem megyünk el a szerencsénk mellett
Megismerkedéskor mindenképpen idegen emberrel  találkozunk.
Érhetett korábban csalódás, szenvedhettünk el kudarcokat, mégis úgy
döntünk, hogy újra próbálkozunk, társra vágyunk, nem zárkózunk be
végleg a magány biztonságába. Ehhez elengedhetetlen, hogy bár
tanultunk a múlt kudarcaiból, mégis bizakodva álljunk a
megismerkedés, a társtalálás lehetősége előtt. Ha azt gondoljuk, hogy
minden férfi/nő olyan, mint akiben csalódtunk, nem adjuk meg a
másiknak és magunknak az esélyt, hogy megtapasztalhassuk,
élvezhessük mindazt, amire pedig olyannyira vágyunk. A
kapcsolatteremtés során éppúgy,  mint minden kapcsolatban
nélkülözhetetlen a bizalom, a bizakodás abban, hogy jól alakulnak a
dolgok, hogy elfogadva egymást, egyre közelebb is kerülünk
egymáshoz. Ahhoz, hogy sikeres, kiegyensúlyozott kapcsolatot tudjunk
kialakítani, fontos, hogy bízzunk meg egymásban. Így nem megyünk el
a szerencsénk mellett, amit egy társ megtalálása jelent.

 

8. Adjunk időt az érzelmek kifejlődésének
Az első látásra szerelem ritka, mint a fehér holló. Honnan is
tudhatnánk, hogy a vonzó mosoly, az érdeklődő tekintet vagy a
szimpatikus külső milyen embert takar. Az évek során egyre
óvatosabbá válunk, tudjuk, hogy a külső és a belső tulajdonságok nem
feltétlenül passzolnak. Ne gondoljuk hát, hogy első látásra, apró
mozaikok megismeréséből hiteles képet tudunk kialakítani a másikról.
Szánjunk időt, energiát a kapcsolat kialakulására, egymás
megismerésére. Engedjük meg magunknak és a másiknak az érzelmek
kifejlődését, és adjunk egymásnak ehhez elég időt és alkalmat is.

 

9. Ha társat találunk, örüljünk neki és a jelenben éljünk
A sikeres társtalálás öröme sokszor idővel elhalványul. A  hétköznapok
szürkébbek, a konfliktusok is könnyen elveszik a kapcsolat kezdeti
fényét. Fontos azonban a mindennapok örömeinek megélése és a
gondok átvészelése. Ehhez a múltból bátorságot meríthetünk, a
jövőben reménykedhetünk, de élnünk a jelenben kell, nem
halogathatjuk a vágyainkat egy majdani beteljesedésre hivatkozva,
hiszen a jövő sosem jön el, mindig csak a jelen van itt. Örüljünk hát
egymásnak és éljük meg a jelen pillanat örömeit.

10. Ápoljuk a már megtalált kapcsolatot, de ne zárjuk kalitkába a
másikat
Egy kapcsolat kialakulása rendkívül fontos esemény, ám a megtartása,
ápolása éppolyan fontos a tartós boldogság megtalálása érdekében. A
kapcsolat is, akár az autó idővel amortizálódik, a kezdeti fénye
megkopik, a motor sem pörög már olyan könnyen és a kerekek is
meglazulnak. Az autót, ha nem fordítunk rá gondot folyamatosan, idő
előtt eldobhatjuk. Ugyanígy járhatunk a kapcsolatunkkal is, ha nem
fordítunk rá kellő gondot. Fontos, hogy legyenek olyan közös
élményeink, amelyek visszaadnak valamit a kezdeti fényekből;
legyenek olyan célok, amelyek pörgetik a hétköznapokat és legyenek
olyan szokások, értékek, amelyek összetartják, egy irányba hajtják a
kapcsolatban részt vevő partnereket. A közös élményeken túl viszont
az is fontos hajtóereje egy kapcsolatnak, hogy a partnerek a
személyes fejlődésüket külön-külön is megélhessék a kapcsolatban,
önmagukat megvalósíthassák. A tartósan jó kapcsolatban élő párok
külön érdeklődési körökkel, tanulási életutakkal, barátokkal is
gazdagabbá, tartalmasabbá tudják tenni kapcsolatukat, együttlétüket.
Mindezeket szem előtt tartva ápoljuk a már megtalált kapcsolatot, de
ne zárjuk kalitkába a másikat.

 

 

 

 

 

 

Oldal: TÁRSKERESÉSEM-3
POZITÍV, IGÉNYES EMBERI KAPCSOLATOK KERESÉSE - © 2008 - 2024 - ismerkedem.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat