Folytatás az előző oldalhoz:

A zavarba ejtően szép nők... 
 
A zavarba ejtően szép nők azok, akikbe könnyen és gyorsan tudok szerelmes lenni, de mivel zavarba ejtően szépek, zavarba is jövök nagyon, és ebből gondok vannak, másrészt én nem vagyok zavarba ejtően szép férfi, így aztán nem sok esélyem van, mert hogy az ilyen nők nem is tudnak igazán jól választani társat, ezért gyakran csalódnak, és boldogtalanok, zavarba ejtő szépségük ellenére, vagy éppen miatta. Másrészt az átlagos, vagy éppen átlag alatti külsejű nők legalább annyira hiúk, rátartiak, zavarba ejtően szépnek hiszik magukat, mint akik valóban azok, így velük nem is érdemes kezdeményezni semmit, mert kiábrándító, ha egy alig valamilyen külsejű nő utasít el a fotóm alapján. Ezért mégis inkább a zavarba ejtően szép nők leveleit várom, még akkor is, ha újra zavarba fogok jönni, majd átsegít valahogy valaki ezen is! Ha esetleg nem vagy mégsem zavarba ejtően szép, csak átlagos, vagy esetleg legalább szépecske, de zavarba ejtően értékes természeted, értékrended van, akkor is próbálkozz bátran, főleg, ha már nem szépségkirályfit keresel, mert azokban elég sokat csalódtál már! Legfeljebb én sem az első látásra leszek szerelemes beléd, hanem mondjuk a másodikra, sőt az is lehet, hogy tartósabban is, mint akkor, ha csak kívül vagy zavarba ejtően szép, belül meg semmi...
Aki korban (40 körüli) is igazán hozzám illik, az már a legszebb fiatal éveit, igazi szépségét mindenképpen valaki másnak, másoknak adta már, és így egykori szépségének már csak több-kevesebb maradéka juthat nekem, mint szőlőszüret után a böngészőknek néhány elhagyott fürt. Ezért nem is kívánok már erre különösebb hangsúlyt helyezni, ezen a téren csak annyi az igényem, hogy ne légy átlag alatti, vagy kimondottan istenverte külsejű, én se vagyok se különb, se rosszabb az átlagosnál ilyen tekintetben. Az összes egyéb, tehát emberi tulajdonságaidat illetően azonban nagyon magas a léc, de csupán csak azért, mert a saját lécem magasságát is pontosan ismerem, és ahhoz szabom a tiédet is. Leírhatatlanul, kimondhatatlanul érzelemgazdag, jólelkű, kedves, intelligens, kommunikatív, értelmes, mindamellett szerény, életrevaló, házias nőt keresek ezen az úton is. Minél többet és nagyobbat csalódtál már, annál valószínűbb (bár soha nem biztos), hogy képes vagy igazán nagyra értékelni a jót, a megbízhatót, a maradandó értéket.  

Úgyis a személyes találkozás.. 
 
Úgyis a személyes találkozás dönt el mindent! Ez igaz... De az már nem igaz egyáltalán, hogy ezzel a felkiáltással és indokkal érdemes tévútra menni.
A tévút pedig az, hogy a legtöbben ezzel a felkiáltással és indokkal nem írnak szinte semmit sem társkereső reglapjukra, sem bemutatkozó levélbe, vagy hirdetésbe. Mert hogy a papír mindent elbírna, a valóság meg lehet, hogy egészen más...
A probléma lényege csupán annyi, hogy bizony a személyes találkozásig (ami úgyis mindent eldönt), el is kéne ám jutni. De mi alapján? A nullinformáció alapján? Az nem segít odáig.
A személyes találkozásnak akkor van esélye, ha valami minimálisan szükséges és elégséges mértékű bemutatkozás megtörténik, ami alapján igény, és vágy keletkezik a személyes találkozásra is. Különösen igaz ez, ha valakik nem azonos városban, faluban élnek egyébként, hanem a találkozás érdekében kicsit jobban ki is kell mozdulni legalább az egyiküknek.
Nálam tehát nem jön be ez a szlogen, hogy nem írok semmit, úgyis a személyes találkozás... Akkor nem lesz személyes találkozás. Már azelőtt kíváncsi vagyok ugyanis valakinek alapvetően a gondolataira, értékrendjére, fotójára, elképzelésire, terveire, alapvető szinten, és ő is legyen kíváncsi az enyéimre, mert nem egy babkonzervet vesz le a polcról a többi száz egyforma közül, hanem egyedi, egyéni, egyszeri, és megismételhetetlen valakit választ, és választok ki én is a személyében ahhoz, hogy ismerkedjünk. A személyes találkozások pedig első alkalommal sokféleképpen sikerülhetnek, de szinte biztos, hogy nem olyannak sikerül ott is lenni, mint amilyen az ember általában, hiszen izgul, feszélyezett, és az egész egy olyan alkalom, ami sokféleképpen alakulhat, és rajtunk kívülálló okok, körülmények is alakíthatják akár kedvezőtlenül is. Jobb hát a személyes találkozóra nem zsákbamacskáért elmenni. Attól még eldönthet mindent, legfeljebb a dőlés iránya már indulás előtt sejthető, és a találkozás inkább csak megerősíti a kialakult véleményt, szimpátiát.
  

Gyáva nyuszi sirató... 
 
Meglepően nagy arányban voltak, vannak a társkereső (társkeresőnek látszó, társkerülő) nők között azok a gyáva nyuszik, akik ,,nagyon megszólítva érzik magukat" egy-egy hirdetésem által, azonban mégis fejvesztve elmenekülnek, amikor az ismerkedési folyamat túljut a ,,limonádé" jelzővel jellemezhető szakaszon, és részemről az érdeklődés, a vonzalom, a jobban megismerni akarás komolyabbra, konkrétabbra fordul. Különféle mű-kifogásokkal, vagy „filmszakadás" jellegű elnémulással táncolnak vissza, megrémülve attól, hogy megváltozhat valami az életükben.
Talán el kellene előre dönteni azt, hogy valóban szeretnének-e társat keresni, találni, miféle céljuk van, ha van egyáltalán... Lassan ott tartok, hogy ha valaki felveszi velem a kapcsolatot, már alig tudok (merek) válaszolni, pláne kérdezni, mert valószínűnek tartom, hogy egy újabb gyáva nyuszi került megint az utamba.... Keresem hát azokat a BÁTOR, valóban társat keresni és találni kívánó nőket, akik már akarnak, tudnak, és képesek változtatni az életükön!
  

Ilyen vagy (lehetsz) most... 
 
Magamról írni könnyű is, meg nehéz is. Könnyű, mert jól ismerem magamat, és nehéz, mert nem tudom, mi érdekel velem kapcsolatban. A főállásomból elfogadhatóan megélek, mellékállásom nincs, mert a szabadidőmet a boldogság keresésére fordítom. Mindennél fontosabb, és sürgősebb nekem, hogy megtaláljam azt a nőt, akit nekem rendelt az ég. Lentebb majd elmondom, hogy milyen is ő az elképzeléseimben. Talán nem csak a gyerekek hisznek a mesékben és a csodákban. Aki pl. az internetre jön megtalálni élete párját és értelmét, az szintén a csodákban hisz, de ha nem is így van, az azért nagyon pozitív, hogy legalább még itt is adunk egy esélyt a szerencsének. Hiszen ehhez elképesztően nagy szerencse kell.

Már jól túl vagy a harmincon, talán a negyvenen is, de még innen az ötvenen, és képtelen vagy elhinni, elfogadni, hogy majd annyi is leszel egyszer, mert az már nagyon sok... Még gyereket sem szültél, már nem is akarsz, vagy már fel is nevelted, és külön él már önállóan. Szeretnél végre egy jó együtt, egymásért élős kapcsolatot, meg szeretnél egyáltalán a testi örömöknek is élni, hiszen mindened meg is van hozzá, csak az nincs, akivel ezt megteheted rendszeresen, mert a szerelemben nem akar sehogy sem szerencséd lenni, pedig nem is vagy előnytelen külsejű sem, csak igényes, sőt talán túlságosan is igényes... Ha jól belegondolsz, nem is érted egyáltalán miért kerül el téged az a komplett boldogság, ami annyiaknak megadatik, amit egyedül sohasem lehet átélni, ez csak a párban élők kiváltsága. Úgy érzed, tulajdonképpen mindened megvan, de ha a boldogságra gondolsz, akkor szinte semmid sincs, hiába vannak barátaid, az nem ugyanaz... A karácsonyt, és a többnapos ünnepeket nem nagyon szereted, vagy inkább szorongó félelemmel gondolsz rájuk már évek óta, és mindig nagyon bízol abban, és hiszed, hogy a következő már nem egyedül fog eltelni (társ szempontjából). Kezded úgy érezni, hogy nem is a lényeggel törődtél igazán. Fontosabb volt a karrier, az előrejutás, mint az életed magánügy része. A volt osztálytársnőidnek is megvan mindenük, vagy majdnem mindenük, és nekik mégis sokkal több van mint neked, mert valahogy sokkal jobban értelme van az életüknek... Annyiszor megfogadtad már, hogy megkeresed, és megtalálod az IGAZI-t. Talán nem is rajtad múlik leginkább, hanem a körülmények rosszak hozzá, hátrányos helyzetű vagy, mert nincsenek jó ismerkedési lehetőségeid, már mindenki foglalt, aki megdobogtatná a szívedet, messzebbre meg nem tennél próbálkozást, borzasztóan félsz akkora változást megkockáztatni az életedben, hogy esetleg elköltözz messzebbre, hogy együtt élhess valakivel, aki ha a szomszéd utcában élne, akkor tökéletesen meg is felelne neked, és irtó boldog is tudnál lenni vele, de 100-200 km az már a világ vége a számodra. Ez talán a legfőbb oka, hogy már hosszú ideje egyhelyben jársz, és csak sóvárgod a boldogságot, szerelemet, nagy, és élménydús szeretkezéseket, lágy simogatásokat, és annyi sok más örömet, amit a körülötted élők naponta átélnek. Igazságtalan az élet hozzád, mert jó is vagy, szép is vagy, nem dohányzol, nem iszol, nem drogozol, még házias is vagy, igazi főnyeremény lehetnél valóban. Kalandvágyó foglalt, családos, vagy ugyan szabad, de nálad szóba jönni sem tudó pasik persze próbálkoznak időnként nálad, de nekik esélyük sincs. Magad is beillesztetted már a saját szótáradba a „szingli” szót, amit eleinte még gyanakodva ízlelgettél, de jól érzed, hogy magad is az vagy, és mennyivel jobban hangzik, mint pl.a vénlány, vagy a magányos, ami olyan durva, és kegyetlen, szinte megbélyegző... Most is itt böngészel, vagy a társkereső oldalon, és nem is adsz nagyobb esélyt a szerencsének, mint akkor, amikor a lottón ötmilliárd fölött volt a főnyeremény, de akkor is vettél minden héten egy lottót, és a dúsgazdagság reménye, vagy realitása csak kb. annyi volt, mint most a nagy boldogságé. Nem is hiszed igazán, hogy megtalálhatod, de legalább egy kis izgalmat, és színt visz bele szürke, unalmas kis életedbe, ami annyival szebb, és boldogabb is lehetne, hogy ha mélyen belegondolsz, sírógörcs kerülget, és összeszorított fogakkal igyekszel teljesen egyedül maradni, meg időnként jól kibőgni magadat, mert ez a szörnyű igazságtalanság nem viselhető el másként... Egyre gyakrabban veszel női magazinokat is, mert abban legalább találsz képeket, írásokat boldog emberekről, jóképű, vagány pasikról, akikről már csak álmodozol, és beérnéd már nagyon a szerényebb adottságúval is, csak legalább itt lakna ő is, ahol te, mert a költözéstől rettegsz kegyetlenül, talán csak a haláltól félsz még ennél is jobban, de attól sem igazán, mert az még messze van, nagyon messze, költözni meg most kéne, ha megszeretnél valakit, aki szintén nem költözik hozzád, mert neki is megvan mindene, és egy férfi ha már megteremtette a jó feltételeket, el is vár annyit, hogy a választottja költözzön hozzá, hogy vele élhessen boldogan...
Egy szó mit száz, nagyon nincs itt rendben valami. Nagyon el lett rontva ez a fene nagy egyenjogúság is. A boldogsággal fizetnek érte ezrek, és százezrek, és magad is közéjük tartozol, bár egy kicsit sem vígasztal téged sem az a tény, hogy sokan vannak még rajtad kívül ugyanígy. Most azonban nagyon elgondolkodtál, szinte a szívedbe markolt az, amit eddig olvastál, és nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy végérvényesen is elronthatod az életedet, ha nem értékeled át sürgősen, és nem írsz nekem... De kinek? Ki lehetek én? Én csak egy eléggé elszánt társkereső vagyok, egy minden káros szenvedélytől, és társtalanságomból eredően boldogságtól is mentes, rendes, kihalófélben lévő férfi vagyok, aki megpróbálta rendezni a gondolataidat, és várja a leveledet, ha a fentiekből magadra ismertél!
  

Társközvetítés (?) 
 
Társközvetítést elvileg bárki végezhet, gyakorlatilag nem igazán csinálja senki. Azok sem, akik ebből élnek. A társközvetítő irodák csak annak nevezik magukat, de nem csinálnak semmi érdemi erőfeszítést, hogy kiszolgálják az ügyfelet. Létrehoznak egy adatbázist, amiben lehet válogatni. Ehhez nem kell sok ész és tehetség. Önkiszolgáló bolt jellege van. Minden kapható, semmihez sem értenek, valahogy úgy, mint a nagy áruházláncokban. Ugyanúgy vehetsz meg egy bonyolult digitális fényképezőgépet, mint egy zacskó kekszet. Beteszed a kosaradba, és kifizeted. Vagy beválik, vagy nem... Nem szolgálnak ki, csak beengednek, megengedik, hogy válogass, vásárolj. Ha nem veszel semmit, legalább kimehetsz úgy, hogy nem fizetsz semmit, hiszen nem viszel magaddal semmit. A társközvetítő irodákban még ezt sem teheted meg. Addig át sem nézheted az adatbázist, amíg nem fizettél be ennyi-annyi ezret. Ha befizetsz, akkor már nézelődhetsz, de fogalmad sincs, mennyi ott a valódi társkereső, és mennyi az, ami csak „’vevőcsalogató" beépített ember, hogy megkapjad ugyan a telefonszámát, de ha felhívod azonnal meg is tudhasd, hogy már nem is aktuális a társkeresése. Azt viszont ezek után nem mondhatod, hogy nem is adtak semmit... pedig szinte ugyanaz az eredmény.. Nagyon sok embert nagyon csúnyán megvezetnek ilyen helyeken, ritka mint a fehér holló, aki így társat is talál. Egy biztos csak, a kiadás.
Én nem megyek már ilyen helyekre, néhány tapasztalat elég volt... Ellenben fölajánlom bárkinek, aki ezen soraimat olvassa, hogy legyen bármiféle rendű-rangú ember, vállalkozás, szervezet, stb. ha eredményesen (!) segít nekem abban, hogy megtaláljam a hozzám illő társat, nagyon magas összeget vagyok hajlandó adni érte. Sokkal többet, mint amiket az úgynevezett társközvetítő irodák el szoktak kérni előre a semmiért, amit aztán nyújtanak cserébe.
Akit érdekelnek a részletek, az ,,eredményes" szó fogalma ebben az esetben, az bátran lépjen velem kapcsolatba, itt nem tartom értelmét minden részlet megírásának, de személyesen nagyon szívesen megteszem. Soha nem lehet tudni, hol, ki ismer olyan nőt, aki rám vár, és én rá várok... De a segítséged nélkül nem tudunk összetalálkozni. Segíts hát a véletlennek!
  

Kétségbeesetten... 
 
Valaki olyan észrevételt tett felém, hogy szerinte kétségbeesetten keresek társat... A fenét vagyok én kétségbeesve! Egyáltalán nem igaz ez így. Én inkább módszeresen és következetesen keresek társat. A kettő lehet, hogy hasonlít, de nem ugyanaz. Talán sokaknak fogalma sincs róla, hogy én mennyire nem ragaszkodom-kapaszkodom senkihez, aki noha tetszene és megfelelne nekem, de nem vagyok az esete, vagy éppen bármi más ok miatt nem tudom érdekelni. Aki meg engemet nem tud érdekelni, illetve komoly kizáró körülmény van minden szimpátia és tetszés dacára, annak is megmondom kertelés nélkül a gondomat.
Nem vagyok tehát kétségbeesve. Igaz, nem vagyok túl jól sem, és elégedett meg boldog sem maradéktalanul, hiszen egyedül az ember nem lehet az teljesen. Ugyanakkor megnyugtató a számomra, hogy én rendszeresen teszek is annak érdekében valamit, hogy változzon a helyzet. Rajtam tehát nem múlott, és nem múlik. Kétségbeesésre tehát semmi okom nincs.
Arról sem én tehetek, hogy olyan súlyos és általános lelki és szellemi környezetszennyezés (is) lezajlott már nálunk az évek során, amiknek a következményei szinte ellehetetlenítik az igényes és eredményes társkeresést. Nagyfokú vakság kell ahhoz, hogy ezt ne lássa valaki.
Korábbi bejegyzéseim némelyike ezeket is bővebben kifejti, és világosabbá teszi. Nem ismétlem hát magam, csak szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy nem vagyok kétségbeesetten társat kereső... Kétségbeesni (idegeskedni) ugyanis két dolog miatt nem szabad: amin tudok változtatni, és amin nem tudok változtatni...

A vadászat vagy a zsákmány? 
 
Az alábbiakban bemásolok egy nekem írt levélrészletet. (névtelenül) Fölöttébb érdekes, és elgondolkodtató. Utána majd megírom hozzá a saját véleményemet is.

Köszönöm, hogy bemutattad irásaidat. Nagyszerű dolog ez a naplószerű elmélkedés. Például, tökéletesen megfelel egy tolakodó nő lerázására. Legszivesebben melegebb éghajlatra küldenéd, de mivel te egy jól nevelt férfi vagy, elküldöd olvasni az írásaidat. Addig is elfoglalja magát és nem zaklat leveleivel.:)
De remélem, a potenciális jelöltjeidet, nem ide írányitod!
Ha én megakarnék veled ismerkedni,nem örülnék, ha egyszerre, ennyi információ zudulna reám. Ez így nem jó! Azt szeretem, ha szépen, fokozatosan bontakozik ki a teljes kép a kiválasztottról.
De ezen az oldalon, soraidat olvasva és a sorok közötti gondolatokat megértve már nem akarnék tőled semmit. Hiszen olyan vagy mint egy nyitott könyv. És mit tesz az ember a nyitott könyvvel? Elolvassa azt az oldalt, hol nyitva van, majd felteszi polcra és csak néha veszi elő leporolni.
Tudom teljes képet szeretnél nyújtani magadról.
De, bontottál már ki csomagot, melynek nem ismerted tartalmát? igaz milyen csodálatos érzés, mikor bontogatod a papírt?De te ezzel a hatalmas információ áradattal megfosztod a nőt a megismerés, a felfedezés apró örömeitől.
Jártál már olyan tájon, hol előtte még soha? Milyen érzés volt rátalálni a természet apró csodáira? Vagy ne is ilyen példát soroljak! Te milyen nőket szeretel? Tetszenek azok a nők akik mindenüket kirakják a világnak?Biztos vagyok benne, hogy nem. Pedig írásaidat végig olvasva én is itt látlak téged meztelenül, mert már mindent levettél magadról. Már nem érzem a megismerés utáni vágyat. Igaz már az első bemutatkozásod után tudtam:egy tökéletes gyöngyszemet találtam! Vagy ahogy te fogalmaztál: egy kihalófélben lévő férfit.
Nos. Te nem jobban szereted azokat a hölgyeket, akik csak kicsit mutatnak magukból és a többit a gondolatodra bízzák!? Nem csodálatos egy ilyen hölgyet kibontani, felfedezni, szépen, lassan megismerni testének apró csodáit! És csak te láthatod, csak neked mutatja meg a gyönyör mámorító pillanataiban! Nem ez az igazi?
De te mindent, ha egyszerre kiadsz magadról teljesen megfosztod a nőt minden apró részlettől. Mert valahol mi is szeretünk vadászni, hódítani. Micsoda boldogság a nagy fenevadad, a FÉRFIT rabul ejteni!!

Kedves Mindenki, aki a fentiek szerint gondolkodik!

Ugye nem baj, ha nem értek egyet a fentebb írtakkal?
A felfedezés, megismerés fokozatosságára vágyókat ki kötelezi arra, hogy egyetlen levegővétellel elolvassanak minden írásomat, ami itt szerepel? Elolvashatja bárki akár úgy is, hogy naponta csak egyet olvas el, vagy még ritkábban lép tovább. Miután a lényeg, és a cél mégis csak a megismerés, méghozzá a minél teljesebb megismerés annak érdekében, hogy az ember fia/lánya el tudja dönteni magában, hogy ilyen valakit keres, vagy nem ilyent, a minél teljesebb, és minél gyorsabb megismerés lehetőségét az én véleményem szerint csak üdvözölni lehet, örülve annak, nem pedig elutasítani és megfanyalogni.
Ha valakit teljesen megismersz, akkor már miért nem érdekel tovább? Neked a társkeresés a célod, nem a társtalálás? Fogalmazhatnék úgy is, hogy a vadászat a fontos, nem a zsákmány?
Akkor bármekkora vadat ejtesz el, ott hagyod az erdőben a dögevőknek.
Én nagyon örülök, ha valaki úgy érzi, hogy ha már ennyire megismert, (ilyen meztelenül, kitárulkozva állok előtte), akkor már nem is érdeklem tovább. Hiszen ezzel rengeteg csalódást takarítok meg magamnak! Mert már az elején tudom, hogy neki nem is a zsákmány a fontos, hanem a vadászat. Mivel lenne nekem jobb, ha pl. valaki hónapok, évek alatt tudna meg ennyi mindent rólam, és hónapok, évek múlva jelentené ki, hogy tovább már nem is érdeklem? Akkor megint kezdhetnék újra társat keresni. Egy újabb vadászt, akit nem is a zsákmány érdekel, hanem maga a vadászat. Pedig az egyik inkább cél, a másik inkább eszköz. Csak sokan nem tudnak különbséget tenni. Nem csak a társkeresés területén van ez így természetesen, ugyanez a helyzet pl. a munkamániásokkal is, és még sorolhatnám.
Nem baj tehát egyáltalán, ha valakit ZAVAR a részletes bemutatkozó anyagom. Ne olvassa el! Keressen olyat, aki tud, akar hónapokig, évekig kicsomagolósdit játszani, hogy a végén megtudhassa majd, hogy bácsi kérem én nem is ilyen lovat akartam. Akit zavar, az szaladjon el, és lehetőleg meg se álljon legalább Moszkváig! Éppen ezért nem csak annak mutatom be ezt a blogot, akit le akarok rázni, hanem bárkinek, akit érdekelhetek. Legfeljebb a végére rájöhet, hogy nem is érdeklem már, hiszen már mindent tud rólam. Egyébként tud ám a jó fenét! Fogalma sincs, mennyi mindent nem tud még rólam! Legfeljebb az értékrendemet, és néhány alapvető gondolatomat, meglátásomat, véleményemet ismeri meg mihez tartás végett.
De akit már ez is zavar, az tényleg nem is nekem van kitalálva, és hála legyen az égnek, hogy már az elején elmenekül a közelemből is! Úgyis elzavarnám én magam is rövid időn belül, mert gyorsan rájönnék egyébként is, hogy nem társkereső, csak társkerülő akadt az utamba.
Nem is kívánok többet hozzáfűzni. Nagyon tanulságos eset volt, jó hogy ezt is tisztáztuk.
  

175 cm alatt és fölött... 
 
Elég sok (néhány ezer) nő adatlapját láttam már a társkeresésem során. Tudnék mesélni...
Most azonban azt ragadom csak ki, ami leginkább bántja a szememet. Feltűnően gyakori, sőt szinte jellemző a partnerre vonatkozó elvárások elképzelések között a minimum 175 cm magasság. Nem 173, vagy 177, vagy bármi más szám, hanem pontosan és nagyon határozottan 175 cm. Az ezalatt lévőknek kuss van. Az már teljesen változó egyébként, hogy a minimum 175 centit megkövetelő nőnemű saját maga mekkora termetű, és elég széles határok között szóródik, tulajdonképpen 170 alatt bármekkora lehet, sőt gyakran jóval alatta van. És innentől kezdődik az, hogy én nem éretem sehogyan, pedig erőltetem ám az agyamat nagyon. Nem vagyok képes felfogni, hogy egy százötvenpárcentis Hüvelyk Manyi mért köti ki ugyanazt a 175 centis elvárást, mint a 170 centis nagyobbacska. Ki és hol találta ki, és főleg hogyan verte bele a női fejekbe, hogy a férfi az csak 175 cm fölött kezdődhet? Minden más szempont másodlagos, harmadlagos, és sokadlagos, a minimum 175 centi alatt semmi sem számít igazán. Mit mondjak?! Azt hiszem gratulálnom kellene annak a szellemi környezetszennyezőnek, akinek ez a minimumszint beállítás ilyen jól sikerült. Majd meg lehet nézni az eredményét belátható időn belül. Mert hogy az egyre magasabb szülőpárok egyre magasabb utódai, és azok még magasabb utódai, és így tovább, olyan baromi állapotokat hoznak majd be, aminek a következményét még csak sejteni sem lehet. Kíváncsi lennék, száz év múlva mekkora lesz az átlagos testmagasság, de gyanítom, hogy 180 fölött lesz a nőké, és majd keresik a minimum két méteres pasikat, ha még akkor is ilyen ostoba szempontjaik lesznek mindig, mint most, hogy a férfi az legyen legalább 15-20 centivel magasabb mint a nő, mert abban van valami fantasztikus érzés, vagy az öreg Isten tudja, hogy mi van benne, de gyanítom, hogy még ő sem tudná megmondani.
Ez tehát a mai nők egyik jellemző komplexusa, az égimeszelő komplexus. Van még néhány további is, azokra most nem térnék ki.
   

EQ tesztem eredménye 
 
Egyik társkereső oldalon ki lehet tölteni egy érzelmi intelligencia (EQ) tesztet, és utána rögtön kiértékeli, és kiadja az eredményt. Nos, megtettem, igyekeztem őszintén válaszolni, illetve választani az adható válaszok közül. Az eredmény az alábbi lett. Talán számodra is értékes információ, hogy tudjad kiféle-miféle alak vagyok:

"Az Ön EQ-ja igen magas értéket mutat - megvan a képessége arra, hogy tudatosan olyan érzelmi állapotba kerüljön, amely produktivitáshoz és sikerességhez vezet, felvállalja és nem szégyelli saját érzéseit.
Igyekszik negatív érzésekből pozitív érzéseket létrehozni, kisugárzása másokra is átragad.
Képes mások érzésinek olvasására, érzékenyen reagál azokra, illetve befolyásolni is tudja őket.
Általános szeretet övezi, mert nem törekszik a minden áron való önérvényesítésre, és rendkívül befogadó, figyelmes."

Nőies nő, férfias férfi... 
 
Mivel én a nőies nőket kedvelem, a nők meg a férfias férfiakat keresik, érdemes vázolni, kinek mit jelentenek ezek a fogalmak. Én a magam részéről megpróbálom szavakba foglalni, a nők részéről pedig hasonlóan elvárnám, hogy ne csak a szót hangoztassák, hanem azt is közöljék, mit értenek alatta.

Mit értek én a nőiesség alatt?
Ez egy elég összetett dolog, ami apróságokból áll össze.
Egy nőies nőnek mindenek előtt kellemes a modora, a stílusa, a hanghordozása, semmiképpen nem beszél közönséges stílusban, mellőzi a trágár szavak használatát, belső béke, harmónia van a lelkében, és ezt kifelé is sugározza. Kellemes, bársonyosan simogató, vagy csengő hangja van, nem férfias, reszelős hangú. A mozgása könnyed, lágy, és harmonikus, gesztusai mértéktartóak, és nőre utalnak. Öltözéke csinos, harmónikus, a szoknya gyakoribb viselete, mint a nadrág. Sminkje szolíd, mértéktartó, kellemes, de nem harsány illat lengi körül. Némi ékszert is hord, szintén mértékkel, és ízlésesen megválogatva, mit vesz magára. Lehetőleg karcsú, vagy csak enyhén telt, de ha nem az, akkor is igyekszik annak látszani. Szivesen foglalkozik a női dolgokkal, feladatokkal, simulékony, kedves,
békességre, harmóniára törekvő.
Azok a nők akik súlyemelők, focirajongók, boxolnak, stb, szerintem férfiak, csak megtévesztő csomagolásban. Ki nem állhatom, ha egy nő tar kopaszra levágatja a haját, holdjáró cipőt hord,(szerencsére kiment a divatból), szakadtan, lomposan öltözködik, pláne ha ápolatlan, ha nem tisztálkodik, dohányzik.
Ja, és még valami fontos: ne akarjon ő lenni a karmester a családban, párkapcsolatban. legfeljebb akkor, ha valami mimóza lélek a párja, aki könnyen irányítható, és igényli is ezt, mert maga képtelen is lenne rá.

Oldal: TÁRSKERESÉSEM-2
POZITÍV, IGÉNYES EMBERI KAPCSOLATOK KERESÉSE - © 2008 - 2024 - ismerkedem.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat