Ezen az oldalon olyan gondolataimat írom meg, amiket szeretnék általában mindenkivel megosztani, építő jelleggel, és szándékkal.
Elsőként ugyan egy idézetet másolok be, a többi azonban főleg saját gondolatom lesz, ha mégsem, akkor majd jelzem, hogy kitől idéztem.
Bármit elérhetsz!(?)
Bármit elérhetsz, és bármit birtokolhatsz, amit csak akarsz, - sokan állítják - ugyanakkor sokan az ellenkezőjét.
Nem értek egyet, egyik véglettel sem.
Az ellen véleményem inkább a "bármit elérhetsz" állításra esett, mivel éppen most ez van terjedőben.
Nagyon régi mesterek állítása ellentétes végletet fogalmaz meg mi szerint, az emberiségnek éppen a legnagyobb problémája a birtoklási vágy, aminek szinte alaptörvénye, ha a birtokolni kívánt vágyad teljesül, az lesz a problémád, ha nem teljesül, az lesz a problémád.
Ha megnézzük mit is akarunk elérni, akkor ilyesmik jutnak többnyire eszünkbe, mint: gazdagok legyünk, magasabb pozícióba kerüljünk, egy-egy külföldi utazás, kevés munka, de azért sok pénz, különféle luxus dolgokat, híres legyek … stb. és ezek biztosan maradandóak legyenek. Az igaz szeretetre, békés életre nincs időnk, így elkerül az öröm, a boldogság is, amit szintén azonnal el akarunk érni, mintha hipp-hopp pénzen azt is beszerezhetünk. Karácsonyi alkalmakkor is, mintha ezt tennénk. Ripsz-ropsz összeválogatni az ajándékokat a fa alá tenni, ezzel veszítve el, az ünnepek meghitt varázsát.
VÁGYAK CSAPDÁJÁBAN VAGYUNK
Jelenleg a nyugati típusú emberiség ebbe a csapdába esett bele, de talán pontosabb a megfogalmazás, ha azt mondjuk ebbe a csapdába ejtették bele. Legfeljebb csak az lehet kérdés, ez mennyire lehet tudatos, vagy nem tudatos, a nagy mennyiségű médiától (újságok, könyvek, tv, rádió, internet), mely végeláthatatlanul ontja ezt a hamis illúziót, ami kétszeresen is hamis. Egyrészt, mert lehetetlen, hogy bármi teljesüljön, amit te kívánsz, vagy bármilyen erősen vágyakozol, másrészt, mint említettük, ha teljesül, csapdába esel.
Mi is ez a csapda?
A vágynak a csapdája az, hogy a vágyak önmagukat szülik újra, újabb vágyak formájában. Mikor azt mondod, ha ez, és ez, és ez, ha teljesülni fog, többre nem fogok vágyni, ígérem, esküszöm, nem tudod betartani. Én erre esküszöm.
De tekintsük, hogy teljesülnek a vágyaid.
Mind az összes, amit kívántál, akár csettintésre.
Nem kell sok idő, hogy elteljen, mire megint csak előjön fokozatosan valami, amit még szeretnél.
Kezdetben csak halványan, de jó lenne, ha ez vagy az meglenne, aztán erősebben. Ki is tűzöd célul hiszen, ha ennyi vágy teljesült, ez miért ne teljesülne.
Aztán a cél ott lebeg a szemed előtt, és átváltozik, vággyá erősödik. És te megígérheted megint, sokadszorra, meg is esküdhetsz rá, ha ez a vágyam teljesül, végképp semmi más nem kell.
Aztán teljesül ismét, aztán kezdődik az egész örökkön örökké elölről, újra és újra, időtlen időkig.
Nincs szabadulás a vágyaktól
Akinek a zsigereiben van a birtoklási vágy, teljesen értelmetlen arról beszélnie, hogy több vágya nem lesz, sőt még ha nem is akarna újabb és újabb vágyakat teremteni, most már magától teremtődnek. Éppen olyan erősen, mint amilyen erősen a vágyaitól szabadulni akarna.
De most már nem tud szabadulni, mert olyan önmagát erősítő zárt körbe, csapdába esett, amit a jelenlegi mentalitásával képtelen lesz megoldani. Hiszen láthatjuk a világon, most már egyre több és több a dúsgazdag milliárdos ember és láthatjuk, nem tudják abbahagyni a pénzmániájukat. Már az ük unokáinak is biztosította a tejjel vajjal folyó kánaánt. Már nyugodtan utazhatna, pihenhetne, szórakozhatna, de ő csak a bankszámla végösszegére kíváncsi, mennyivel nőtt ma a bevétele, profitja.
Bizonyos szokásainkat nagyon nehezen tudjuk feladni.
Nagyon erős szokás a dohányzás, az alkoholizálás vagy különösen kiemelkedik a drogozás.
Ezt csak azért említettem, mert a vágytól való szabadulás ehhez képest, hogy megszüntessük vágyainkat, a pokoljárással egyenlő. Azaz szinte lehetetlen.
De miért is kellene megszabadulni a vágyainktól?
Nem lehet rá azt mondani, hogy feltétlenül meg kell, de azt sem, hogy nem.
Ez olyan, mint az atom. Jó célt tud szolgálni akkor, ha jó kezekben van, ha nem jó kezekben van, rengeteg baj forrása lehet.
Vagyis aki a vágyainak határt tud szabni, bár most a világon sehol nem ezt látjuk, azoknál természetesen semmi gond a vágyakkal.
Nem fogja a vágy rabságban tartani, igába hajtani, tönkretenni testestől, lelkestől.
Viszont, aki nem tudja kezelni, az önmaga rabszolgája lesz. Önmaga illetve vágyai rabszolgája lesz. egy miniszterelnök is mondta, merjünk nagyokat álmodni.
Gyerekkoromban karácsonyra több éven át mindig egy biciklire vágyakoztam, papírra írtam, hogy hozzon a Jézuska nekem biciklit. Tettem is érte, hogy megérdemeljem az áhított ajándékot. Hosszú éveknek kellett eltelni mire megkaptam.
Amikor felnőttem egyre többet elértem, a vágyaim teljesülése nem volt olyan fenomenális érzés, mint korábban volt.
Ezt csak azért írom, mert most sokan nagyon hamar megkapnak dolgokat, de nem becsülik azt. Ha nem kapják meg, akkor meg az a bajuk. Egyik esetben sincs sokszor meg az-az öröm, aminek követnie kellene.
Ha mégis birtokolhatsz, ha nem is bármit, de sok mindent, akkor láthatjuk, mennyire leértéktelenednek ezek a birtoklott tárgyak.
Egyetlen királynak nem voltak olyan eszközei, mint Neked most
Valamikor egy királynak nem voltak olyan technikai berendezései, amik Neked most meg vannak. Teljesen mindegy, hogy mennyire vagy az, illetve érzed magad annak. Egy király fél országát adná, ha csak pl. villany lámpája lenne, vagy modern fűtése, a sok más eszközeink végtelen sorát meg sem említem.
És Te látod elégedetlen vagy. Szegénynek érzed magad.
Miért? Talán nem is kell válaszolnom, mert rájöttél. Örülj annak, amid van.
Bárki, még ha szegénynek is mondja magát, körülnéz otthonában, mindegyik helységébe benéz, átnézi a szekrényeket, és észre fogja venni, mennyi mindent nem használ évek óta. Képzeljünk el egy dúsgazdag embert. Gyakorlatilag a birtokolt tárgyainak szinte a felét nyugodtan kidobhatná, a szükségleteihez értelmetlen. Egyáltalán nem venné észre, hogy hiányzik.
Csak egyetlen célja volt ezen tárgyaknak: Legyen, hogy legyen.
Javaslom, óvatosan bánj a vágyaiddal, hogy tudjad kontrollálni így nem leszel az eszközük.
J.Dzs.Schwarcz
Posztgraduális diverzifikáció.
Hát az meg mi a fene? Na ez az! Ez a fő kérdés! Sokszor teszem fel én is a kérdést, mikor hallok, olvasok valamit, amit nem értek igazán, vagy egyáltalán nem, mert nem magyarul mondják, pedig magyarul is lehetne mondani. Olyan divatos lett idegen szavakat használni mindenfélére, mert az olyan művelt ember hatását kelti, vagy netán más oka van ennek?
Én mindenesetre nagyon szeretném, ha nem lenne ennyi jövevényszó, ennyi idegen, ismeretlen kifejezés a nyelvünkben, nyelvhasználatunkban. Ezt az idiótának tekinthető címet azért találtam ki a bejegyzésemhez, hogy érzékeltessem, mekkora baromságok tudnak elhangozni olykor, magyar szavak helyett. Mindenki szálljon magába a képzettebb, értelmiségi rétegből, és a jövőben törekedjen magyar szavakkal kifejezni azt, amit úgy is ki lehet! De legalább adjon lábjegyzetet hozzá, vagy mondja ki mindjárt magyarul is, mert aki nem érti őt, az nem feltétlenül buta, nem is biztos, hogy műveletlen. Jóérzésű ember úgy szeret beszélni, hogy azt lehetőleg mindenki megértse. Ha tehát olyan valamit mondanak neked, amit nem értesz, mert úgy hangzik mint a címe jelen írásomnak, vágd rá nyugodtan, hogy posztgraduális diverzifikáció, és nézz rá jelentőségteljesen arra, akivel beszélsz. Ha zavarba jön, mondjad neki, hogy amit ő mond, azt sem lehet ám érteni jobban. Talán majd próbálja kerülni a hasonló kifejezéseket.
Útravaló tőlem – neked…
Állandó forrongásban, kétségekben, önmagad keresésében és megtalálásának tüzében, kínjában lévő és igyekvő ember vagy? Ezzel nagyon sokan vannak így mások is, legfeljebb még maguknak sem merik bevallani, és kevés kitartással és kudarctűréssel rendelkezve valahol a folyamat elején, vagy esetleg közepén csak belezuhannak valami gödörbe, látszatmegoldásba, de nem forrják ki magukat.
Legfontosabb dolog a világon, hogy tudjad szeretni és tisztelni önmagadat, egyedül sem érezd magad boldogtalannak, feleslegesnek, reménytelennek, jelentéktelennek, stb. Tudjad és érezd meggyőződéssel, hogy értékes vagy. Tudd elérni, hogy bízz magadban, harmóniában és békében élj önmagaddal, boldog légy akár egyedül is, ne mástól reméld és várd, hogy boldoggá tegyen. Legfeljebb arra vágyódj, hogy ebből a tartós és bőséges boldogságból, szeretetből átadhass másnak is, és tudjad azt is, hogy az átadás nem jár azzal, hogy a mennyisége és minősége magad felé csökkenni fog. Megosztani akard a saját boldogságodat, ne mástól reméld, hogy boldoggá tegyen, mert az soha nem fog megtörténni, azt hiába is reméled. Ha képes vagy ezt az állapotot elérni, akkor jöttél rendbe önmagaddal, akkor kezdhetsz nyugodtan és kockázat nélkül mások felé fordulni, nyitni, mert akkor már nem vagy olyan mértéktelenül sebezhető, és pl.. elég könnyen tudod magad túltenni egy valakiben való csalódáson.
Keresd hát bátran és fáradhatatlanul önmagadat, próbáld megtalálni az élet értelmét, a boldogságot, az önbecsülésedet, azt az igazi értéket, amiben hinni tudsz, és végig légy tudatában a saját magad földi halandó voltában is, és ilyen formán ne akarj nagyon nagy dolgokat elérni anyagi téren, „kifelé” ne nagyon építkezz, leginkább „belső építész” légy!
Csakis a szeretet megértése és megélése legyen igazán fontos a számodra, elébb önmagad vonatkozásában, majd egy kiválasztott személy iránt. Minden más bóvli és kacat, környezetszennyezés. Fizikai, lelki, és szellemi. Az egész világ úgy ahogy van, a saját vesztébe rohan, egyre gyorsuló iramban. Ne reménykedj abban, hogy „viheted valamire” diplomával, vagy anélkül, teljesen mindegy már, semmit nem a végzettség dönt el, aminek valóban jelentősége van. A szív, az ész, a jellem, a szeretet tud csak helyes irányba vezetni és tartani, másként felborulsz, és elsüllyedsz menthetetlenül, soha nem lesz nyugalmad és boldogságod, legfeljebb tárgyiasult gazdagságod, de az is csak relatív, és kétséges…