(JELENLEG A TÁRSKERESÉSEM AKTUALITÁSA SZÜNETEL, MERT KOMOLY, IGÉNYES ISMERKEDÉSBEN VAGYOK VALAKIVEL. AZ ALÁBBIAK TEHÁT OLVASMÁNYKÉNT MARADNAK CSAK FENN EGYELŐRE. HA NETÁN VÁLTOZIK A HELYZET, EZT A ZÁRÓJELES MEGJEGYZÉST TÖRÖLNI FOGOM INNEN.)

 

Ahogyan azt már a kezdőlapomon is említettem, elvált, és ezért egyben társkereső is vagyok. Ezt az oldalt tehát akkor olvasd tovább, ha ebben a minőségemben tudlak érdekelni. Elég sok próbálkozásom volt már ezen a téren az évek során, tapasztalatom van bőven…
Itt és most könnyíteni szeretném a saját dolgomat és a talán a tiédet is, hiszen egy ismerkedési folyamat elég bonyolult és összetett, meg el is tud húzódni nagyon, ha levelezgetés útján jutunk el a szükséges információk birtokába egymás felől. Kicsit, vagy akár nagyon fárasztó és időigényes is, mindig újra és újra leírni magunkról ugyanazt, vagy közel ugyanazt, ha újabb ismerkedésbe kezdünk, mert a korábbi valamiért mégis félbeszakadt, ellehetetlenült, lezárult, stb. egyszóval nem lett eredményes. Egy idő után belefárad az ember, és megunja az ismételgetést, sokkal kézenfekvőbb, könnyebb, ha itt és most közzéteszem azokat az információkat magamról, az értékrendemről, gondolatvilágomról, meglátásaimról, tapasztalataimról, stb. amik a társkeresésemmel függenek össze. Itt a magad tempójában, időd, energiád, mohóságod függvényében el tudod olvasni ezeket, és ha akarod egy nap alatt, ha akarod hetek alatt el tudod dönteni, hogy szerinted passzolunk-e egymáshoz valóban, hiszen lesz hozzá elég sok információd. Így aztán nem előítéletek alapján hozol döntést, ami általában súlyos hiba, és nagyon sokan szoktak beleesni ebbe a hibába.

Jó előre figyelmeztetlek, hogy könyörtelenül őszinte és szókimondó leszek nagyon sok alkalommal és helyen, mert nem szeretek mellébeszélni, nem vagyok hatásvadász, nem blöffölök, azt és úgy mondom el, amit és ahogyan gondolok, érzek, tapasztalok, szeretnék.
Iszonyatosan sok olvasnivalót fogsz találni ezen az oldalon, kösd fel jól a fehérneműdet, és ne morgolódj, meg ne kritizálj azért, hogy sokat írok, ez ugyanis nem kötelező olvasmány, legfeljebb ajánlott irodalom…
Az itt látható írásaim nagy része nem új, átmásolom ide egy korábban létrehozott blogoldalamról, de mivel örökzöldeknek tekintem őket, itt a helyük, mert kellenek ahhoz, hogy képben legyél velem kapcsolatban, ha érdekelni tudnálak, és ha szeretnéd tudni, hogy engem mik érdekelnek leginkább veled, illetve a leendő társammal kapcsolatban, ha nem is pont te leszel az egyszer… A saját bemutatkozásodat már nagyrészt azzal teheted meg, ha reagálsz az én itteni bemutatkozásomra, írásaimra, így elkerüljük a limonádé jellegű, totál unalmas, felszínes levelezést, a semmitmondást, leginkább azért, mert fél az ember úgymond kiadni magát elsőként, vagy egyáltalán. Itt én ha úgy tetszik, bemutatót tartok neked abból, hogy nem kell attól félni, mert az ismerkedés csak akkor ismerkedés valóban, ha érdemi információkat közlünk magunkról, minél többet és bővebben, és ugyanezt meg is kapjuk. Ha nem így akarsz társat keresni és találni, neki se fogjál!
Én azonban nekifogtam, csinálom, legjobb belátásom szerint.

Néhány konkrét mondat magamról és a keresett partneremről:

Én 49/170/72kg, átlagos testalkatú, káros szenvedélyektől mentes vagyok. Műszaki szakközépiskolát végeztem, középfokú gépész végzettséggel és érettségivel is rendelkezem, továbbá munkakörömmel (mozdonyvezető) kapcsolatos szakvizsgákkal, továbbá egy felsőfokú állami nyelvvizsgával is eszperantó nyelv kapcsán.
Egyszerűen élő és gondolkodó ember vagyok, hagyományos értékrendet valló és követő, szolíd, barátságos, őszinte, igazságos, érzelmeit vállaló és kimutatni tudó (érzelmiségi). Szeretem a pozitív dolgokat, széles érdeklődésű vagyok, kedvelem a melódikus könnyűzenét, a magyar nótát, operettet, és a komolyzene egyes képviselőit is, és olvasni, utazni, fotózni, futni, úszni, főzni, és még sok mást is…
Rendszerető, házias vagyok, normálisan öltözködöm, jómodorú, jólelkű, előzékeny, szorgalmas, békés természetű, csendes (nem harsány) vagyok. Élőszóban nem vagyok olyan bőbeszédű, mint itt írásban.
Több mint nyolc éve papírforma szerint is elváltam, gyermekünk nem született. Normálisan berendezett saját lakásom van, közepesen jól keresek, beosztással, tisztességesen élek, felelősségteljes férfias munkát végzek.
Gyermekem tehát sajnos nincs, de az elképzeléseim között már nem is szerepel, Ennek már késő nekifogni ennyi évesen, mert fel is kéne nevelni, és majd nem a nyugdíjből.
Nem szeretem a divathóbortok majmolását, a nagyzolást, a nagyravágyást, az erőszakot, az erőn felüli törtetést, státusszimbólumokért való hajtást kifulladásig, a pazarlást.
Egyetlen dologban pártolom csak a pazarlást, a szeretet megadásában és kifejezésében, mert a szeretet az egyetlen dolog, ami pazarlás útján is gyarapodik!

Az újrakezdéshez keresnék méltó, komoly társat, szeretni nagyon tudó, és akaró, valamint szeretetet örömmel fogadó, hűséges nő személyében, aki harminc és negyven közötti, vagy bár negyven fölötti, de nagyon fiatalos, jó testi és lelki állapotban lévő, érzelmileg és jogilag is független, nemdohányzó, lehetőleg még gyermektelen, és szülni már nem is akaró, életén valóban változtatni kívánó (pl. a költözést is beleértve), kedves, kellemes, értelmes, életrevaló, 170cm alatti, és nyitott egy új szerelem befogadására és viszonzására.
Karcsú, vagy enyhén, arányosan telt, semmiképpen nem kövér testalkat illik hozzám. A belső tartalom, a közös hullámhossz, a hasonló értékrend, jó természet szintén nagyon fontos.
Ma már tehát inkább a belső értékekre koncentrálok, de szerepe van nálam a kellemes, nőies külsőnek is.  Nem szívdöglesztően szép nőt keresek, leginkább egy jó átlagosat, de ha szépecske, annak örülni tudok. Nagyra értékelem a kellemes modort, vonzó kisugárzást is.
Legyen tiszta, de ne tisztaságmániás, rendelkezzen megfelelő egzisztenciával. Szívesen segítek ha időm engedi, mindenféle házimunkában, de nem szeretem, ha ezzel valaki visszaél, és azt akarja, hogy rendszeresen helyette csináljam meg a háziasszonyi teendőket. főleg ha ez bőven belefér az idejébe. Egészen más dolog, ha időzavarba kerül az ember, illetve, ha egyformán dolgozunk pénzkeresőként is.
Komoly, monogám kapcsolatra vágyom, és főleg együttélésre, nem távkapcsolatra hosszú távon. Minden szempontból, testileg-lelkileg nagy szükségem van egy igazi társra, partnerre, aki értelmet ad az életemnek, és én az övének. Korábbi kapcsolatából származó kisebb-nagyobb gyereket ne hozzon magával fizikailag, de lehetőleg gondok-bajok-egyebek tekintetében sem az új kapcsolatba, én sem hozok. Neki is csak egy emberhez kellene alkalmazkodni, nem egy csonka családhoz. Így tehát a gyermektelen, szülni már nem is kívánó, vagy a teljesen önálló, felnőtt gyermekes nők azok, akik igazán esélyesnek tekinthetők.

Akkor hát következzenek a témához kapcsolódó egyes írásaim, kiegészítéseim, ha úgy tetszik akkor a bemutatkozásom mellékletei.
Hosszabb időszak termése ez, nehogy azt hidd, hogy együltömben írtam őket. Nagy részét eredetileg inkább csak magamnak jegyeztem fel, összefoglalni a gondolataimat, megfogalmazni a sokszor megfogalmazhatatlant, mert ha valamit leír az ember, abban biztosabb. Most mégis megosztom veled, ha érdekel. Ha nem érdekel, akkor átugrod, mellőzöd, mi sem egyszerűbb ennél. Ha érdekel, mert esetleg én is érdekellek, akkor csak olvasgassál…

Veszélyes üzem!!! 
 
Rájöttem, hogy az írásaim olvasása egyfajta veszélyes üzemnek is tekinthető. Tudod mit neveznek veszélyes üzemnek? Azt ahol veszély, sérülés, baleset érheti az ott tartózkodókat. A sérülés lehet nem csak fizikai, hanem lelki is. Az én blogomban kizárólag az utóbbi lehetséges, és elő is fordul, ahogy látom. Párszor már előfordult, hogy valakivel kapcsolatba léptem valamelyik társkereső oldalon, vagy ő velem. Mivel itt már elég sokat és olvasmányosan írtam olyasmikről, amik bőven hozzátartoznak egy ismerkedés műfajához, gondolataim, értékrendem, stb. megismeréséhez, nyilván érthető és belátható, hogy nem szeretnék mindent mindenkinek újra és újra leírni, kézenfekvő, ha megadom az írásaim címét annak, aki szeret olvasni, és alaposabban is érdekelni tudnám. Csak olvasgassa, és értékelje, és értékelheti persze önmagát is az olvasottak alapján magára vonatkoztatva egyes dolgokat.
Néhányan mondták már, hogy közben bizony nagyon alapos önértékelésre is késztette őket az, amiket olvasott itt. És bizony vannak olyanok is, akik valószínűleg olyan következtetésekre juthattak önmaguk, illetve társkeresésük (módja, komolysága-komolytalansága, téveszméi?) tekintetében, hogy szinte lelki sérülést szenvedtek tőle, és gyorsan még a társkeresőoldalról is kitörölték magukat nyomtalanul, ahol egymásra bukkantunk. Nem tudom, csak gondolom, mert nem írták meg. Azt viszont régóta tudom és tapasztalom, hogy sokan milyen hebehurgyán fognak bele az egész társkeresésbe (is). Teljesen felkészületlenül, amatőrebbnél amatőrebb módon. Az ilyenek aztán menekülési rohamot kapnak, ha betévednek egy ilyen veszélyes üzembe, mint ez itt. Felismerik saját maguk zéró közeli hozzáállását és alkalmasságát egy igazi párkapcsolatra. Sajnálom, de ilyen célom nem volt soha a blogom írásával, és mellékhatásként úgy látszik majd figyelmeztetnem kell rá.
A többiek, a rendszeres olvasóim eleve felkészültebbek, vagy erősebb idegzetűek. A gyengék menekülnek, és vissza se szólnak semmit.
Te melyik csoportba tartozol? Vigyázz hát, ez veszélyes üzem!

Idézet

,,Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár...Amikor pedig ezek az emberek találkoznak és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt.
A Kéz, amely fölébreszti a szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.
Másképpen az emberi nem álmainak semmi értelmük sem lenne."

Társkeresés - bűvös kocka...

A társkeresés olyan műfaj (művészet, küzdősport, kutatómunka, stb.), aminek nincsenek kőbe vésett szabályai. Én már úgy érzem, hogy pontosan tudom, milyen játékszabályok mentén érdemes elkezdeni, és folytatni az ismerkedést. Aki még kezdő ebben a műfajban, és ragaszkodik hozzá, hogy minden hibát önmaga kövessen el, az csak tegye meg nyugodtan, talál hozzá sporttársakat bőven. Javaslom azonban, hogy bátran fogadd el a kikristályosodott játékszabályaimat, mert korrektek, és gyakorlatiasak, a lehető legkevesebb kínt és csalódást okozhatják neked is, meg nekem is!
Bizonyos értelemben minden párkapcsolat, minden szerelem egy különleges bűvöskockája az érzelmeknek, erkölcsöknek, ízléseknek, és sok más emberi tulajdonságnak, motivációnak. Mindig ezt a bűvöskockát igyekszünk megfejteni, kirakni, gyakran sikertelenül, olykor kétségbeesetten, de csak elvétve sikerrel, és boldogan.
Keresek egy olyan, egész életre szóló játszótársat, aki kedves, kellemes, nőies, életrevaló, korrekt, érzelmileg is független, és segítene nekem megfejteni, kirakni a közös életünk bűvöskockáját, de legalább annyit szeretnék, hogy ne keverje össze szándékosan azt, amit én már kibogoztam, kiraktam. Szeretném vele átélni az érzelem, és az értelem harmóniáját, azt a különleges boldogságot, amit egy érzelmileg, erkölcsileg stabil, biztonságos párkapcsolat adni tud.
Bár tartogat, és produkál az élet örömöket, és pozitív élményeket, eseményeket az egyedül élő ember számára is, mindezt azonban sokkal többször, nagyobb mértékben, és változatosabban a párkapcsolatban élőknek. Ingerekben, eseményekben is, de főleg szeretetben, érzelmi, lelki, és urambocsá testi élményekben is gazdagabb, sőt sokkal gazdagabb életre vágyom a még hátralévő időmben, amiből remélhetőleg még elég sok van ahhoz, hogy elkallódni hagyjam magamat, mint ahogy oly sokan teszik azt helytelenül. Folyamatosan értékelem az életemet, amit kaptam eddig, és amit még szeretnék kapni tőle. Tudatosan törekszem arra, hogy ne essek abba a súlyos hibába, hogy csak, vagy főleg az anyagi természetű dolgoknak tulajdonítsak értéket. Az érzelmi, lelki természetű részt legalább olyan fontosnak, sőt fontosabbnak tartom, hiszen foltozott ruhában járva is lehetek boldog, és szépen, drágán felöltözve is lehetek boldogtalan. Sok a pótolnivalóm lelki, érzelmi téren, de amíg egyedül vagyok, nem tudok elindulni felfelé, szükségem van rád!

 

Létminimumok 
 
Amikor a ,,létminimum" szót meghallod, vagy meglátod, biztosan Te is az anyagi értelemben vett, Ft-ban kifejezhető létminimumra gondolsz.
Véleményem szerint azonban sokkal többféle létminimum van, amik legalább olyan fontosak, vagy esetenként még fontosabbak is a fentinél.
Szerintem létezik még pl. lelki-érzelmi, szellemi, szexuális, kulturális, erkölcsi, stb. értelemben vett létminimum is, amik nem feltétlenül vannak ok-okozati összefüggésben az anyagi létminimummal, és rengetegen élnek mégis ezen létminimumok alatt, sőt olyanok is, akik esetleg anyagi téren bőven létminimum fölött léteznek, mások pedig jól állnak ezeken a területeken, miközben esetleg anyagilag létminimum körül, vagy alatt tengődnek. Mint ahogyan az európai orvoslás, gyógyítás is sok esetben sajnos csak tüneti kezelésre szorítkozik eléggé helytelen módon, a létminimummal is csak anyagi értelemben szoktak foglalkozni, tehát a tüneti oldalával a dolgoknak.
Ha legközelebb találkozol a létminimum fogalmával, ne feledd, hogy az sokkal több és szélesebb fogalom, mint amit eddig ismertél, és nem is az a legfontosabb, amit eddig ismertél. Ne élj a létminimum szintje alatt semmilyen területen, értékeld át magadban, miben szenvedsz legnagyobb hiányt, és következetesen emeld magad a létminimumod fölé. Ehhez persze lehet, hogy át kell értékelned pl. a társkeresési szempontjaidat is, és felszámolnod azokat a pótcselekvéseket és egyéb pótlékokat, amik ellehetetlenítik az igazi, érdemi emelkedésedet. Ha valami jó eredményt elérsz, megírhatod nekem is...
   

A társ fogalma 
 
Ebbe az egyetlen szóba, hogy TÁRS, annyi minden bele van sűrítve, hogy szinte zavarba ejtő.
Igazán társnak azt tudom tekinteni, aki ha velem azonos nemű lenne, akkor talán ő lenne a legjobb barátom. De mivel nem azonos nemű (mert nem vagyok meleg, sőt még csak langyos sem), ő az egyetlen és igazi szexuális partnerem is egyben. Vele nagyon jól összeillünk azokban a ,,dimenziókban", amik nagyon fontosak a boldog párkapcsolathoz: a gyakorlati, szexuális, és közös hullámhossz dimenziókban. Hűséggel vagyunk egymás iránt, ami teljesen magától értetődő, nem is kell ezért különösebb erőfeszítéseket tenni sem.
Kihangsúlyoznám, hogy igazán társnak, csak azt tudom tekinteni, akivel együtt is élek ténylegesen, nem csak valamilyen időközönként vagyunk egymás társaságában fizikai értelemben is. Közös tehát az asztalunk is és az ágyunk is, az örömeink és a gondjaink is. Ennek hiányában csak ,,műkedvelés"-ről van szó. A társam tehát olyan mértékben és sokoldalúan része az életemnek, (és viszont is), mint saját magam. Külön-külön ver a szívünk, de egymásért dobog. Mindent tud rólam, és mindent tudok róla. Az élet értelmét jelentjük egymás számára.  
 

Hűség 
 
Rendkívül nagyra tartom a hűséget. Ez az egyik legnemesebb emberi tulajdonság, vagy talán a legnemesebb. Ezt én nagyon komolyan veszem. Annyira komolyan, hogy ebben a témában még a viccelődést sem nagyon tudom elviselni, nálam ez szent dolog, szinte tabu. A hűség fogalma alatt azonban nem csak a szexuális hűséget értem, vagyis azt, hogy nem a társamon kívül mással semmilyen körülmények között nem közösülök, és ő sem tesz ilyet, hanem ennél sokkal többet jelent nekem. A szexuális hűség persze az alap, ha ez nincs meg, akkor a hűségről beszélni sem lehet. Ha meg akarom határozni mit jelent a hűség fogalma, akkor legjobb, ha idézek egy könyvből, amiben egy szerintem kiváló meghatározást olvastam erről, aminél jobban nem lehetne meghatározni:

„Az igazi hűség: figyelem a társunk mindenkori véleményére, érdekeire, céljaira, egészségére, testi-lelki jó közérzetére. Hűség a gyermekeink szeretete, a társak közötti folyamatos ,,tárgyalás" a gyerek érdekei, egészsége, fejlődése felől. Hűség még saját hozzátartozóink és társunk hozzátartozói érdekeinek figyelembe vétele is, lehetőség szerint.”

Mikortól kezdve vagyok hűséges, és számítok is rá? Attól kezdve, hogy kölcsönösen elhangzott a ,,szeretlek", és egyértelműen tisztáztuk, hogy úgy érezzük egymáshoz tartozunk, számítunk egymásra hosszútávon, testi és lelki értelemben. Az ismerkedés ezt megelőző részében még nem kötelező a hűség, de nem kizárható addig sem.
Kíváncsi vagyok erről a témáról mi a véleményed. Neked is fontos? Képes vagy rá? Mit tennél még hozzá?
Van még egy nagyon fontos dolog! Nem csak hűségesnek kell lenni, hanem annak is kell látszani! Mert ez fontos kelléke a társunk fentebb említett jó lelki közérzetének. A ,,hűséget fogadtam, de vakságot nem" kijelentés tehát az olyan ember magatartása és megnyilvánulása, aki nincs tekintettel a társa jó lelki közérzetére, vagyis nem hűséges igazán.
  

Akarsz-e gyermeket? 
 
Olyan meglepő és érthetetlen dolgokat olvasok gyakran...
Van egy ilyen kérdés egyes társkereső oldalakon a reglapokon, hogy akarsz-e gyereket...
Közel a negyvenhez, sőt túl a negyvenen (!) azt válaszolják erre a nők nem is ritkán, hogy "igen", vagy azt, hogy ,,igen, de később"
Kicsit megáll az eszem ilyenkor... Ennyi éves korban az ,,igen, de már késő" válasz lehetne talán még a helyes, és érthető, ha lenne ilyen a választhatók között.
Na mindegy, ők tudják... ha tudják. De alig hinném, hogy tudják, legfeljebb álmodják. Végül is álmodozni bármiről lehet. Szép álmokat kedves zsenge, jól megkésve, vagy később szülni óhajtó hölgyikék!
 
Nekem a sorsom eddig úgy akarta, rendezte, hogy nem lett saját gyerekem, és ha már így lett, inkább nem is szeretném a gondját-baját más gyerekeinek, ez talán emberileg érthető. Nekem a társam az első helyen lenne minden tekintetben, és én magam is az első helyre vágyom, nem a másodikra, vagy sokadikra. Akkor van jövője, és hosszabb távon is jó kilátásai a kapcsolatunknak, ha ezt tudnád biztosítani a számomra.
Szeretném, ha tisztán értenéd, hogy egymással-egymásért élős kapcsolatra vágyom, számomra így és ezért van értelme változtatni a jelenlegi állapotomon. Én minden tekintetben ,,tiszta lappal" indulok, ehhez próbálom beállítani az igényeimet is.
Tehát mint mondottam, Inkább egy igazán egymásért élős kapcsolatot szeretnék, nem egy ilyen elkésetten gyereket vállalósat és nevelőset, különösen ilyen iszonyatosan kifordult, kiszámíthatatlan, eldurvult, elaljasodott világban, ami lett itt napjainkra, és a tendenciák még rosszabbat sejtetnek.
De ha Te nagyon akarsz szülni, azt is megértem, annak ellenére is, hogy nem tartom időszerűnek és szerencsésnek, inkább túlságosan is kockázatosnak. Főleg ha túl vagy a negyvenen is már. Akkor viszont olyat kell keresned, aki apa szeretne lenni, és persze jó apa, és jó társ, és végleges. Nos, akkor nem lesz könnyű dolgod, ha ilyen manust keresel, ráadásul netán szépfiúnak is lennie kellene...
Gondold át tehát ezerszer a céljaidat és a lehetőségeidet minden síkon, és utána közöljed velem, hogy továbblépsz, vagy velem szeretnél találkozni inkább...

A gyermekes nőkkel kapcsolatosan...
Az évek során bőségesen, sokszorosan megtapasztaltam saját magam, hogy teljesen mindegy, hogy valakinek kis gyermeke(i) van(nak), vagy nagy gyermeke(i), esetleg már felnőtt gyermeke(i), mindig komoly problémákat, sok súrlódást, konfliktusokat okoz(nak) egy újabb párkapcsolatban, hiszen így vagy úgy, gyakran nehezíti(k), hátráltatjá(k), sokszor el is lehetetleníti(k) az új kapcsolat kibontakozását, normális működését. Csonka család az ilyen, nem pedig egy független nő, akire egy független férfi vágyik, hogy együtt, egymásért élhessenek. Aki engem választ, annak egy személyhez kell csak alkalmazkodnia, én sem kettő, három, stb személyhez kívánok alkalmazkodni cserébe. Egy nő egy vagy több csemetével nem társ, hanem már egy egész társaság. Igen, ilyenkor szokták mondani, hogy egoista vagyok, és hasonlókat... Én viszont tudom a saját tapasztalataimat, ennél meggyőzőbb úgy sem létezik. Még mindig megbántam, amikor kivételt tettem mégis, és egy nem teljesen független nővel kezdtem kapcsolatot... Volt néhány ilyen.
A gyermekeim mindennél és mindenkinél fontosabbak a számomra! - mondja a legtöbb nő. Ezt meg lehet érteni. Én is megértem. Egyben ezzel azt is üzenik, hogy egy új társ majd csak utánuk fog következni a fontossági sorrendben. Ez viszont nem valami szívderítő kilátás, amikor pl. nekem meg ő lenne az első a fontossági sorrendben. Az első helyért cserébe fogadjam el a sokadik helyet? Mit vétettem én, hogy ezt kelljen elfogadnom? Szerintem nem vétettem semmit, és nem is fogadom el, mert nem korrekt. A legkevésbé sem az. Sajnálom..   

Ki költözzön? 
 
A legtöbb kapcsolatfelvételem ezen bukik meg .
A költözés gondolatának "réme"... A világ minden kincséért ki nem mozdulnának legtöbben, vagy szinte senki a megszokott helyről. ezt én így fogalmazom meg:

Feltétlenül írj, ha a szeretet iránti vágyad, és a szeretni akarásod nagyobb, mint az ezek következtében az életedben esetleg várható változások miatti félelmed!
Ez a rákfenéje mindennek, ezen bukik el szinte minden...
Az sem akar költözni, aki egyébként albérletben tengeti életét, vagy szüleivel lakik egy kis lakásban, zsúfoltan, és egyáltalán nem rendelkezik olyan jó és önálló körülményekkel, mint én, ahová fogadni tudna...
Persze, hogy ez mennyire izgalmas és fontos kérdés, az főleg attól függ, hogy egy nő munkája, beosztása micsoda, mert ha valami olyan különös, és jó, és jólfizetett, hogy azt csak ott lehet végezni, sehol máshol, és szinte pótolhatatlan munkaerő is, akkor feltétlenül a férfiembernek kell erősen fontolóra venni a költözést, ha a kapcsolat egyébként is elmélyül olyan szintig, hogy erre eséllyel sor kerülhet...
Ha viszont a fentebb leírtak nem igazán állják meg a helyüket, akkor a nő keres munkát az új helyen, ahová kerül...
Egyébként én saját, önálló, elég jó lakáskörülményekkel rendelkezem.
Igazán lehetne ezt annyira értékelni, és díjazni, hogy akit komolyan érdekelni tudok, az hozzám költözzön, hogy együtt élhessünk egymásért...
Ahhoz, hogy egy olyan férfi, mint amilyen én is vagyok, tehát aki már szépen megteremtette az elég jó színvonalú, önálló lakáskörülményeit, minden megvan, csak egy társ hiányzik, az ebből a szempontból is nagyon megválasztja, hogy hova hajlandó elköltözni, mert alacsonyabb, egyenlő, vagy kicsit jobb körülmények közé nem valószínű. Lényegesen, feltűnően jobb körülmények közé talán, de még az sem teljesen biztos. Egy férfiban van annyi férfihiúság, hogy nem kíván ilyen szempontból sem a "gyengébbik nem" lenni. Egy férfi az férfi, ne tévesszük össze egy nővel, akinek inkább szerepe az, hogy követi a párját, és idomul hozzá.
Sajnos az sem hivatkozási alap egy nő részéről, hogy ide köt minden, a rokonok, a barátok, a munkám, minden, de minden. Ez a férfi esetében is többnyire ugyanígy van, tehát ebből a szempontból szinte semmi különbség nincs.
Bizonyos életkorban, mondjuk úgy harminc körül, de főleg harmincöt fölött, egy nő már ne nagyon érezze, úgy, hogy még nagyon ráér, és válogathat, meg fontolgathat....
Ha valakit komolyan érdekelni tudok, és viszont is, akkor csak hagyjon mindent ott, akár milyen nehezére esik is. Örüljön, hogy van, aki jó helyre, jó körülmények közé fogadja, és van aki vele akar élni, és nem is putriban, meg albérletben. A tizen - és huszonévesek még ráérnek, nekik jól áll ez a tétova hozzáállás. Harmincon, pláne negyvenen túl ez már öngyilkos merénylet...
  

Ha társat, vagy dinnyét választasz… 
 
Érdekes, sőt bizarr gondolat, párhuzamot vonni a párválasztás, és a dinnyevásárlás között, merészen megteszem mégis. Egy normális, átlag ember, szinte soha nem kíván valami nagyon szép dinnyét hazavinni. Jó dinnyét szeretne találni, választani magának. Külsejét tekintve lehet a dinnye teljesen átlagos, de legyen jó! Legyen édes, ízletes, finom! Ha nem jó (ha nem sikerült a választás), könyörtelenül ki lesz dobva, jobb esetben meg lesz savanyítva a legszebb, legszemrevalóbb dinnye is! Nagyon kevesen értenek igazán ahhoz, hogy a hatalmas rakásból jó dinnyét tudjanak választani, pedig ez a célja mindenkinek. Jó dinnye = jó választás, rossz dinnye (tök) = rossz választás (bár igaz, olyan szép, szabályos, kerek, tökéletes külsejű volt, első látásra beleszerettél).

Az életedet is csak egy jó társ oldalán tudod majd boldogan leélni. Lehet ugyan, hogy a külseje csak olyan átlagos lesz, mint egy jó dinnyének, semmi feltűnően, különösen vonzó szépség nem lesz rajta. Az átlagos külső gyakran rejthet átlagon felüli, értékes, belső tartalmat. Természetesen rejthet szintén átlagos vagy silány, értéktelen, sőt kimondottan hitvány belsőt is, de az a fontos, hogy hosszútávon a belső érték lényeges igazán, a külső az lehet akár átlagos is, mint a dinnye esetében. A szép (gyönyörű) külső az enyészeté lesz! A dinnye héját (külsejét) is kidobod a kukába végül, még akkor is, ha a szépsége miatt választottad! A társad szépségét vagy az évek múlása fogja tönkretenni, vagy a belső hiányosságai, sőt rosszasága csúfítja el a szemedben, akár rövid időn belül, ha nagyon a szépségre utaztál, és rosszul választottál. Nem akarom azt mondani, hogy törekedj direkt csúnyát választani, mert az biztosan jó, de ne idegenkedj az átlagos külső elfogadásától! Rengeteg átlagos külsejű ember kallódik érdemtelenül, mert eléggé soha el nem ítélhető módon, csak a szép (gyönyörű, szívdöglesztő, dögös) külsőnek van csak keletje manapság, pedig aki ilyent keres, legtöbbször ő is csak átlagos, vagy még az is csak alig-alig. Ha társat választasz, mindig a dinnye jusson először az eszedbe! Ha nem így teszel, akkor dinnye vagy, lehetsz bár diplomás, többdiplomás, bármennyire észlény, egy dinnye vagy mégis, de nem a jobbak közül való, csak olyan átlagos.

Ha nem értesz jobban és többet a párválasztáshoz, mint a dinnye választáshoz, legalább ismerd el, és ne csodálkozz, hogy rosszul választasz, de csodálkozz, ha véletlenül jól választasz. A dinnyeszezon azért évente megismétlődik, ez legalább jó hír, de a párválasztás esélye az évek múlásával egyre kisebb lesz. Ezt nem árt figyelembe venni, ezért az idei szezon különösen fontos a számodra is, mert jövőre már Te is fonnyadtabb leszel valamivel, és kevésbé kelendő, és lehet, hogy kiírhatod az akciós árat, akkor sem fogsz kelleni már.

Mért váltam el?

A házasságom megromlásának több oka volt.
Ha viccesen akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy az én feleségem három dolgot szeretett csak csinálni: sétálni, vásárolni, szeretkezni. Ez idáig nem is baj, ezeket én is mind szívesen csinálom, a baj ott kezdődött, hogy ő semmi mást nem is akart csinálni, pedig az élet (sajnos) nem csak ennyiből áll.
Lényegében az a helyzet, hogy sok dologban nem illettünk egymáshoz, de ez időben nem derült ki eléggé, mert nem töltöttünk elég időt együtt a házasságkötésünk előtt, igaz, nem is tudtunk, mert őt nagyon messziről hoztam. Éles helyzetekben meg szinte egyáltalán nem voltunk együtt. Mindig csak úgy találkoztunk, ami csak utazással, szórakozással, vendégeskedéssel stb. függött össze, a hétköznapokat nem próbáltuk ki együtt.
Itthon aztán kiderültek azok a jelentős eltérések, amik elég erősen megmutatkoztak szokásainkban, értékrendünkben, elképzeléseinkben. Sajnos úgy láttam, hogy ő elég nagyravágyó, harsány, irigy, ugyanakkor lusta, rendetlen, szórja a pénzt, teljesen hiányzik belőle a türelem, szorgalom, és csak követelni, meg kritizálni tud, nincs lelki békéje, ha nincs probléma, akkor is kreál okot az aggódásra, nyugtalankodásra.
Számára kétféle ember létezett, diplomások, és hülyék. A diplomával nem rendelkezőket lenézte, lekezelte, aki meg nála több volt, különb volt valamiben, azt meg irigy gyűlölettel kezelte. Mindenki iránt elég bizalmatlan volt. Nagyon szeretett volna minél többet birtokolni mindenből, de nem úgy, hogy megdolgozik érte, hanem szinte úgy érezte, hogy neki jár a jólét, a gazdagság, és persze azonnal. Abszolút fogalma sem volt arról, hogy beosztással élni. Mindig azt mondta, hogy : nem spórolni kell, sok pénzt kell keresni! Ő persze nem dolgozott, mert a végzettségének megfelelő állást nem talált, rangon aluli munkát meg nem vállalt el. A kapcsolatunk attól kezdve romlott meg igazán, amikor megmondtam neki, hogy ha komolyan gondolja az igényeit, el kell kezdeni dolgozni neki is. Állást persze olyan agresszív, és követelőző stílusban keresett, hogy éppen csak a pisztolyt meg az álarcot nem vitte magával… Mivel sehol sem kellett azonnal osztályvezetői állásra, nem is talált munkát. Ez egy állandósult kudarcélményt jelentett a számára, zaklatott, kellemetlen hangulata, rossz közérzete állandósult, és a problémák  már az intim kapcsolatok során is közénk férkőztek.  Lassan minden téren megromlott a kapcsolatunk, állandósultak a viták, veszekedések, a sértődöttség, kielégületlenség, aggódás, hiszti, stb. A vége természetesen válás lett…

ui:
Valakitől kaptam egy éles kritikát a fenti írásomra, hogy egyetlen pozitívumot sem írtam a volt feleségemről, csak rosszakat.
Ez csupán azért van, mert a címéhez hűen arról akartam írni, hogy miért váltam el, nem pedig arról, hogy miért vettem feleségül... Ez utóbbi nem nagyon érdekli a nőket, míg az előbbi sokkal inkább...
  

Az ismerkedés üteme... 
 
Mindenképpen kívánatosnak tartom azt, hogy egy ismerkedésnek legyen valami normális, és kívánatos üteme, haladási ritmusa. Ha elindulok pl. autóval, azzal sem mehetek olyan lassan, hogy lefulladjon velem, ott is van egy kívánatos minimális tempó, amivel haladni kell a forgalomban. Szeretném érezni, és éreztetni is, hogy elindult valami új, valami változás az eddigi életemben, ennek érdekében szükségem van arra, hogy a kapcsolattartásunk rendszeres, relatíve gyakori legyen, ne a nagy és hosszú szünetek jellemezzék, és a bizonytalanság, hogy kapok-e még választ. Ennek érdekében magam is törekszem mihamarabb érdemben válaszolni, és ugyanezt el is várom cserébe. Ellenkező esetben hajlamos vagyok úgy érezni, hogy számodra esetleg mellékes, és huszadrangú tényező a társkeresés, az ismerkedés, a személyem. Ez pedig sajnos elbizonytalanít, sőt elveszi a kedvemet is az egésztől. Különösen annak tudok örülni, ha nem csak válasz reakcióid vannak, hanem, esetleg magad vagy a kezdeményező valamiben, tőled ered valami ötlet, javaslat, miegyéb. Ebből tudok igazán arra következtetni, azt érezni, hogy valóban én is érdekellek, neked is fontos a kapcsolat fejlődése, hogy komolyan veszed a társkeresést magát. Nem hiszek abban, hogy érdemesebb, és értelmesebb dolog "lazán" venni az egészet, és inkább úgy tenni, mintha...
Mert ha úgy teszel mintha..., akkor azt fogom gondolni rólad, hogy... Ha ugyanis fáj a fogunk, akkor elmegyünk a fogorvoshoz, nem pedig úgy teszünk, mintha elmennénk.
Ha fáj az egyedüllét, a társtalanság, akkor foglalkozzunk érdemben és következetesen a társkereséssel, és ezen belül mindennel ami vele jár, ne csak úgy tegyünk mintha foglalkoznánk vele. Azért írtam le ezeket a gondolatokat, mert már nem kevés kapcsolatfelvételem laposodott el, és vált semmivé azért mert olyan "laza" volt a hozzáállás, na nem az én részemről... Remélem nem haragszol meg ezekért a gondolatokért, nem kioktatni akartalak, csak szeretem tisztán és érthetően megvilágítani a gondolataimat és nézeteimet mindenben.
  

Szeretet morzsák... 
 
Amíg nincs társad, amíg egyedül vagy, addig érthető, és indokolt, hogy mindenféle pótcselekvésekbe menekülsz, és betáblázod az idődet mindenféle értelmes, vagy akár értelmetlen elfoglaltságokkal.
Amikor azonban megváltozik a helyzet, tartozol valakihez, akkor már másként kellene gondolkodnod. Én például nem elégszem meg azzal, hogy a kevéske és szórványos maradék idődet, és maradék energiádat néha rám szánod. Nem tartok igényt a maradékokra. Nem kérek szeretet- morzsákat. Én sem csak morzsákkal kívánlak traktálni téged, ha úgy döntünk, hogy érdekeljük egymást. Ezt csak azért mondom el így mindjárt az elején, hogy elkerüljük a felesleges tévedéseket és félreértéseket. Ez az egész téma ugyan magától értetődő lenne, de sajnos mégsem az mindenki számára, jobb tisztázni mindent, mert szóból ért az ember. Én legalább is olyan fajta vagyok, és borzasztó nagyra tudom értékelni azt is, ha valaki azt is mondja, amit gondol, vagy amit érez, és szó szerint is vehetem azt, amit mond.

Még valami a szeretet kapcsán:
Nem győzöm soha hangoztatni, hogy véleményem szerint a nők rengeteget veszítettek az egyenjogúságukkal, sokkal többet, mint amit nyertek. A világ, a körülmények, a követelményszintek, az elvárások, az anyagi természetű igények, azok kielégítésének hajszolása, és még sorolhatnék dolgokat, olyan könyörtelen és rossz irányú változásokat hoztak, amiknek a hátrányait lépten-nyomon érzem. A világ ugyan egyre fejlődik technikailag, mégis paradox módon egyre rosszabbá, és egyre kevésbé lakhatóvá válik. Az érzelmi lepusztulás, hanyatlás nyilvánvaló. Számomra pedig nincs fontosabb a szeretetnél, és annak megnyilvánulásainál. Mindennek elsősorban a szeretetről kellene szólnia valamilyen formában, és éppen úgy kéne kialakítani, működtetni mindent, hogy erre is elegendő ideje és energiája legyen az embereknek, ne emésszen fel mindent a robot, a hajtás, a lelketlen törtetés. Az a legszomorúbb, hogy sokaknak ezt nem is a luxusért, hanem csak a megélhetésért, a teljesen átlagos, vagy akár az átlag alatti színvonalért is tennie kell, mert minden nagyon igazságtalanul van elosztva. Mindezek mellett és ellenére én a magam világát úgy szeretném alakítani, hogy a szeretet a legelső helyet kapja meg az életemben, az értékrendemben, adhassam, és kaphassam, számolatlanul, és főleg olyan megnyilvánulásaiban, amiknek nincsen anyagi vonzatuk, ne az jelentse elsősorban a szeretet jelenlétét, hogy sokat költünk valakire, vagy nem. Szeretni szegényebben is lehet, és nagyon gazdagon is lehet hiányt szenvedni ebben. A sodrás, ami sajnos igen erős, és könnyen ragad magával szinte bárkit ezen az anyagi, egzisztenciális törekvős, törtetős sztrádán, nagyon megnehezíti, hogy kikerülve a sodrásból, valódi értékekre figyelve, inkább szerényebben élve, de valóban megélve az életet, ki tudjuk magunkban és a környezetünkben alakítani a boldogság kicsi szigetét. Én ezt szeretném megpróbálni sokkal inkább, mint lépést tartani a divattal, a profitéhes diktátorok reklámjainak és nyomásának hatására, hogy mindig hajtsak valamiért, többért, újabbért, nagyobbért, vagy még kisebbért, kamerával, meg százötven csengődallammal, meg az ég tudja mivel. Nekem többet jelentenek az érzések, az érzésekkel kimondott szavak, és megtett gesztusok, simogatások, ölelések, csókok, kézen fogva sétálások, mint bármi, aminek ára, költsége van, de az árának, költségének megszerzése elrabolja azt az időt, energiát, amit szeretetben, nyugodt meghittségben együtt lehetne tölteni. Ezért kérlek, ne fukarkodj soha sem az ingyenes megnyilvánulásokban, én sem teszem ezt. Ha valami nincs, ami megvehető lenne esetleg, azt mindig ki lehet bírni valahogy, különösen, ha azért alapvető dolgokban nem szenvedünk hiányt. A szeret hiányát azonban nem lehet elviselni, és éreztetni pedig a megnyilvánulásaiban lehet, persze nyilván csak akkor, ha van.   
 

Hitem és vallásom... 
 
Hit, és vallásosság: Ha ez nálad templomba, vagy vallási közösségbe járó embert jelent, akkor nem vagyok hívő/vallásos, mert nem járok sehová ilyen értelemben. Ha viszont azt jelenti, hogy van egy olyan belső tartásom, értékrendem, és erkölcsi normám, ami szerint élek, hogy azt bizonyára a papok is megfelelőnek ítélnék, akkor vallásos vagyok. Imádkozni sem szoktam, sem egyéb külsőségekben, szokásokban nem követek vallásos embereket.
A hitnek, vallásosságnak különben is nagyon sok mellékzöngéje van, és eltévedései. Inkább azt mondom, a magam módján és mértékében hívőnek tekintem magam. Ez sokkal tisztább égy egyértelműbb fogalom, (magatartás, életforma, stb.) mint a vallásosság.
Ez egy külön nagy téma, erről lehet beszélgetni majd, és véleményeket ütköztetni (ha egyáltalán ütköznek...).
még valami:
Én egy egyszerű földi halandó vagyok, úgy mint itt bárki más. (A pápák sem voltak többek annál, lám ők is meghalt mind.) Istennel, a Teremtővel, vagy Jehovával, (vagy hívd ahogy akarod) való kapcsolatomat, viszonyomat, nem tartom szükségesnek hangsúlyozni, hangoztatni, fitogtatni, vagy értsd, ahogy akarod. Ami mindennapi, és természetes mint a levegővétel, a szívünk dobogása, arról nem beszélünk folyton, annyira megszoktuk, annyira természetes, és magától értetődő.
Nem attól függ tehát valójában, és nem az minősíti igazán valakinek a hitét, és Istennel való kapcsolatát, hogy milyen kampányt" végez érte, körülötte. Látszatkeltésre való itt a földön, és a födi halandók körében nagyon sok minden, igazán élen járók ebben a politikusok, de elég sokan követik őket más körökből is.
Én azonban az érdemi dolgok híve vagyok. Nekem is szükséges, és egyben elégséges is a magam módján való kapcsolatom Istennel, a földi életemhez földi halandóként azonban szintén egy földi halandó társat keresek magam mellé, nem egy bigottan vallásos imádkozó sáskát, ami megint csak teljesen természetes, tehát az élete fő értelme ne a hit, és annak gyakorlása legyen, mert azzal az idegeimre lehet menni.
Ne is  tessék hát engem senkinek sem cikizni, kritizálni, se jó szándékkal megpróbálni megtéríteni, vagy ehhez hasonlókat tenni. Tárgytalan. Mindenki a saját háza előtt söpörjön.
  

3 másodperc eldönt mindent! 
 
Az alábbi megállapítás nem tőlem származik, de valóságtartalmáról már több alkalommal meggyőződtem, tehát IGAZ!
Ha egy nő személyesen találkozik egy férfival, tudatalattijában 3 (!) másodperc alatt eldönti magában, hogy oda tudná-e adni magát (a testét) annak a férfinak, vagyis, hogy érez-e iránta szexuális vonzalmat. (Nem azonnali odaadásról van szó, hanem úgy egyáltalán, majd...) Ez a döntés teljes egészében meghatározza a kapcsolat további kimenetelét! Figyelem! Teljesen közömbös, hogy a találkozás előtt mennyi ideig folytattak már (akár tündérmesébe illő) levelezést, akár fénykép cserével, sőt telefonálgatással is kiegészítve, hogy emberileg milyen értékes valaki, stb. Ha a három másodperc eredménye negatív, minden addigi, a személyes találkozást megelőző esemény, áldozat, gesztus, törekvés, levelezés, stb. teljesen hiábavaló volt!!!!
Ezért nem kívánok többé hosszas előkészítő levelezésbe bocsátkozni senkivel sem, hanem személyesen találkozni, lehetőleg minél hamarább, mielőtt bármiféle érzelmi kötődés, meg lelki fellegvár építés kialakulna. Nem fogom megkérdezni a negyedik másodpercben, hogy mit döntöttél, mert részben úgyis megmondod, ha nem szavakkal, akkor is, másrészt bunkóságra vallana, de ha őszinte vagy, akkor magad is megmondhatod minél előbb a döntésedet, csak megkönnyíted vele mindkettőnk helyzetét. Pozitív döntés esetén van értelme a további ismerkedésnek, ellenkező esetben semmi, de semmi értelme nincs! Ez a nagy alapigazság vonatkozik mindenkire, végzettségre, korra, nemre, szépségre való tekintet nélkül, ugyanis az átlagos, vagy akár jóval az átlag alatti külsejű nők legalább olyan rátartiak, mint a frissen választott szépségkirálynők(!)
Ez a törvény olyan igaz, és alapvető, mint a gravitáció törvénye, tehát aki esetleg ellenvéleményét kívánja fejtegetni, az kéretik, hogy ne fárassza magát ezzel.
  

Előnyök, vagy hátrányok? 
 
Amikor azt hiszed, hogy biztosan előnyös helyzetben vagy valamilyen szempontból, könnyen előfordulhat, hogy nagyot tévedsz. Különösen igaz ez, ha társkereső vagy, és főleg akkor, ha már nem is legfiatalabb, zsenge korosztályból. Nézzünk néhány példát arra, amikor az előnyök hátrányokká válnak:

- Szép vagy: Első gondolatként ez csakis előnyt jelenthet. Mégsem olyan egyértelmű ez. Ha igazán szívdöglesztően szép vagy, akkor biztosan nagyon sok levelet kapsz, ami inkább hátrány, mert könnyen elbízod magad, könnyen elhibázod a választást, képtelen vagy JÓL választani. Folyton olyanokba botlasz, akik nem társat, csak orgazmust keresnek, és ehhez nekik nagyon szép nő kell. Mire rájössz a tévedésedre, áldozattá válsz, főleg ha ez többször is ismétlődik. Garmadával ismerek olyan feltűnően szép nőket, akik régóta, vagy többszörösen visszatérő társkeresők, minden szépségük ellenére, vagy talán inkább éppen ez miatt.

- Mindened megvan már: Ki az a bolond, aki ennek nem örülne inkább, mint hogy szomorkodjon miatta? Mégis hátrány ez a társkeresőnek, mert sajnos a tulajdona rabjává válik. Nem mozdul, nem költözik, neki mindene megvan. Igaz, gyakran már-már a szobája falát kaparja vacogó magányában, de sebaj, legalább a saját tulajdona falát! Nagy boldogság ám ez! Ebből a szempontból egy hajléktalan sokkal jobb helyzetben van, ha éppen társkereső is egyben.

- Van(nak) már gyerek(eid): Milyen nagyszerű! Az élet értelme a legtöbbek számára a saját gyerek. Azt mondják, hogy egy nő két dologért képes mindent megtenni, hogy legyen/ne legyen gyereke. Na, hát neked már van. Hurrá! Ahogy azonban egyre beljebb haladsz a társ-piac forgatagában, egy re inkább és többször tapasztalod, és tudod, hogy a társ-piaci értékedet nem növeli(k) a gyerek(ek), hanem éppen ellenkezőleg. Ritka kivétel lehet, de elhanyagolhatóan kevés. Pont ugyanúgy van ez, mint a munkaerő piaci értéked tekintetében.

- Jó állásod van: Na, ez aztán igazi kincs manapság! Annak, aki minden tekintetben révbe ért már, de aki társkereső, annak igazi hátrány. Mert ez is röghöz köt. Annyira leszűkíti földrajzilag a vadászterületedet, mint az előbb említett, mindened megvan című bekezdésben írt okok. Ugyanis nem vagy hajlandó költözni, még elvben sem. A karriered, egzisztenciád megfojtja a boldogságod, még annak lehetőségét is.

- Magasan képzett vagy: Életed nagy célja volt, hogy diplomát szerezz. Van, tehát az elit közé tartozol. Értelmiségi vagy! Tessék már mondani, akkor mégis miért van, hogy éppen a diplomásoknak oly sablonos, semmitmondó,, közhelyes, olykor primitív a bemutatkozásuk, hirdetésük?! Rengeteg reglapot, hirdetést láttam már, tehát tapasztalatból mondom. Ha diplomás vagy, elég könnyen eshetsz abba a TIPIKUS hibába, ami rengeteg diplomásra jellemző, hogy két csoportra osztják az embereket, diplomásokra, és hülyékre. Naná, hogy hülyével nem kezdenek! A többi diplomásban meg sokszor csalódnak, mert folyton rá kell döbbeni arra, amit én kis hülye már régóta tudok: A diplomával nem osztanak észt, a diplomát nem ésszel osztják! Tessék hát nyugodtan DIPLOMÁS társat keresni! A végzettség, tudás, akár milyen nagy is legyen, mégis mindig erősen korlátok közé szorított. Aki erre büszke, ezzel van nagyra, az olyan, mint a rab, aki cellájának nagyságával kérkedik!

A felsorolt ELŐNYÖK az élet egyéb területein valóban előnynek számíthatnak, a társ-piacom azonban paradox módon direkt hátrányokat okoznak. Minél több előnnyel rendelkezel a felsoroltak közül, annál halmozottabban érezheted magad hátrányos helyzetűnek a társkereséskor. Ha netán minden fenti előny birtokában vagy egyszerre, akkor szinte esélytelen vagy arra, hogy jó, megfelelő társat találj! Mondom TÁRSAT, nem pedig szexpartnert, vagy ilyesmit. Azt találhatsz könnyen tucat számra. Egyetlen megoldás lehet, ha alaposan átértékeled a társkeresési szempontjaidat, és nagyon-nagyon sokat engedsz az elvárásaidból.

Főzőcske... 
 
Meglehetősen sok hirdetést, reglapot, stb.-t olvastam már el eddig. Fel nem tudom fogni ép ésszel, hogy a nők túlnyomó többsége miért hallgat olyan mélységesen a főzéshez való viszonyáról, mint a bankszámlákról szokás hallgatni. Egy férfiember számára ez lényeges kérdés, még akkor is, ha nem azt a bizonyos "az az enyém, amit megeszek" elvet vallja. Mi értelme van annak, hogy csak arról ír valaki egy hirdetésben, reglapon, ami az idejének jó esetben is csak néhány százalékát teszi ki, és ritkábban foglalkozik vele? Ez is megemlíthető, de nem csak ez, és semmi más. Ellenkező esetben, ha valaki csak az ilyen passziók, kedvtelések említésére szorítkozó hirdetést, bemutatkozást ír, könnyen keltheti azt az érzést az emberben, hogy "üzenet" értéke van az egésznek. Az üzenet pedig valami olyasmi, hogy "vigyázz, nem vagyok egy olcsó kis Maca, ha rám pályázol, sokat kell ám majd költened"... Ez viszont nem valami reménykeltő üzenet, legalább is a számomra.
Kérdeztem már mástól is, hogy szeret-e főzni, mert ez engem jobban érdekel, mint az, hogy mik a passziói. Ha meg akarom tudni, meg kell kérdezni, ha már egyszer nem volt leírva. Kaptam már erre olyan választ is, hogy "ha házvezetőnőt keresel, nem jó helyen jársz"... Érdekes egy hozzáállás. Csak a házvezetőnő főzhet manapság?! Gondolom, aki ilyet tud válaszolni, az valami brazil szappanoperákon felnőtt nő lehet, és úgy szeretne élni, mint azok főszereplői, akiknek csak az a dolguk, hogy létezzenek, és szépek legyenek...
Esetleg ha ennyire általánosan nem szokás ma már, hogy egy társkapcsolatban a nő főz, és ezt házvezetőnő szokta tenni, akkor sok-sok olyan hirdetést, reglapot is látnom kellene, amin azt olvashatom, hogy az illető házvezetőnő, mert a sok magyar úrinő mellett legalább annyi házvezetőnőnek is lenni kell a női populációban, ha már ennyire alantas dolognak tekintik sokan a főzést, hogy hallani sem akarnak róla... Házvezetőnők hirdetéseit, reglapjait viszont egyáltalán nem látom... Akkor pedig itt valami hibádzik! Akkor itt a nők nagy része nem úrinő, csak úrhatnám nő... Szerepzavarban szenvedő nőknek tartom azokat, akik hallani sem akarnak arról, hogy főzzenek a társuknak, párjuknak, családjuknak. Ez még mindig elsősorban női szerep ám egy családon belül. Jó, és kívánatos, hogy ehhez a feladathoz, kellően pozitív hozzáállása legyen a nőknek, mert különben nagyon keserves jövőt tudok jósolni annak a kapcsolatnak. Nagyon ritka kivétel az olyan férfi, aki ezt a feladatot rendszeresen átveszi, meg az is, aki olyan jól keres, hogy rendszeresen étteremben eteti a családját.
Nos, csak ennyit szántam egy kis gondolatébresztőnek...  
 

Lottó ötös találat! 
 
Lett egy hármas találatom a lottón. Kis híján tizennyolcezer Ft ütötte a markomat. Talált pénz, csak örülni lehet az ilyennek. Az életemben azonban nem hoz jelentős fordulatot, még csak kicsit sem. Említést érdemel, többet nem nagyon.

Ezzel egyidejűleg most úgy látom, nagyon sok a hasonlatosság a lottózás, és a társkeresés között. Ami a lottózásban a számok megjátszása, az itt a kapcsolatfelvételek megtétele. Legtöbbször semmi eredmény, mint a lottóban. Nincs találat, nincsen válasz, vagy ha van is, nem lesz belőle semmi, max. egyszeri-kétszeri levélváltás, de az is inkább az elutasításról szól. Ha van a lottón egyetlen találatod, semmire nem mész vele, semmit nem fizet. Lehet, hogy még másik hármat, sőt négyet is közvetlenül melléhúztál, de tökmindegy, mennyire húztad mellé, nem passzol a szám. Ennek itt megfelel az, ha megfelelsz egyetlen elvárásának, pl azonos város, vagy azonos végzettség, de több elvárásnak azonban nem felelsz meg. Nem fogod őt érdekelni, finoman, vagy kurtán elutasít, vagy nem válaszol.

Kettes találattal már nyerhetsz egy kis aprópénzt. Ezzel úgy nem nagyon van mit dicsekedni, inkább csak poénnak jó, semmi érdemit nem nagyon kapsz érte. A társkeresésben ez úgy fest, hogy egynél több elvárásnak is megfelelsz, de most éppen foglalt, vagy nagyon időzavaros, nem lesz belőle kapcsolat mégsem, csak úgy megcsap a szele annak, hogy most ebből tudott volna valami lenni, csak éppen most nem volt jó a csillagok együttállása, vagy valami hasonló. Bánt, hogy így van, de nem is élted bele magad, ezért túl tudod tenni magadat könnyen, vagy nehezebben, ez rajtad múlik.

Amikor hármasod van a lottón, akkor már azért csettintesz egyet. Ez is már igen ritka szerencse, egyesed, dögivel van már addig, meg néhány kettesed is, amíg egy hármas beüthet. Az életedben azonban mint fentebb mondtam, ez nem hoz jelentős változást. Vehetsz érte valamit, ami már azért megborzongat, meggyönyörködtet, vagy ha annak örülsz, hogy másnak örömet szerzel, akkor hát annak adod, vagy annak veszel valamit, akit meg akarsz lepni, és tényleg örülsz az ő örömének...
Itt a társkeresésben ez az az eset, amikor valakivel valóban megismerkedsz, személyesen is találkoztok, mert a levelezés, fényképcsere, telefonálgatások el vezetnek odáig, hogy személyesen is látni, hallani szeretnétek egymást, és vannak igen biztató remények, hogy itt, és most fog véget érni a társkeresés, mert HÚ, meg HŰ!!! A találkozás azonban nem sikerül olyan jóra, ahogyan reméltétek. Pl. semmi baja veled a jelöltnek, csak éppen nem tud beléd szerelmes lenni. Nem érzi úgy már az első találkozáskor, hogy nem tud nélküled élni, nincs ,,szikra". Ismerős a szituáció? ,,Legyünk csak barátok" és hasonló sovány megoldások merülnek fel ilyenkor. Maradsz tehát társkereső, mint ahogy a hármas találatnál is maradsz melós, ha az vagy, vagy alkalmazott, vagy (kényszer)vállalkozó, vagy bármi, ami éppen vagy.

A négyes találat már milliókat is hozhat, az esélye nagyon de nagyon kicsi, legtöbben ennyit soha életükben nem nyernek, míg hármasuk is volt már esetleg több is, de egyes, és kettes az sokszor volt már. A négyes találat fordulatot hozhat az életedbe, nem vagy egyértelműen gazdag ember, de szerencsés vagy, az kétségtelen. Valami nagyon komoly és jelentős dolgot megvehetsz ebből a pénzből, vagy komoly tartalékod lehet belőle, ha egyébként már vannak javaid, amiket már birtokolsz, és éppen most nem költenéd el a nyereményedet.
Mi felehet meg ennek a találatnak a társpiacon? Egy kölcsönösen jól elindult személyes megismerkedés, amiből kölcsönösen szerelem lesz, akár hatalmas sodrású, akár huzamosabb ideig is eltartó, de azért inkább csak legfeljebb néhány hónapos, vagy még rövidebb. A lényeg, hogy időközben ellehetetlenül valamiért, és nem végződik együttélős kapcsolatban sem, csak olyan széptevés volt az egész, na nem kaland, annál több, nagyobb igénnyel indult, de mondom, ellehetetlenült mégis valamiért, és x idő múlva újra csak társkereső leszel, vagy már lettél is, de gazdagabb vagy egy hatalmas élménnyel, és azzal vígasztalod magad, hogy ,,ne sírj, hogy vége lett, örülj, hogy megtörtént"...

Ötös találatra annyi esélyed van a lottón, mint arra, hogy itt megtaláljátok egymást a nagy Ő-vel, akivel majd végigélitek boldogan a hátralévő éveiteket, lubickolva a boldogságban, és kitartotok tényleg egymás oldalán, nem váltok el, nem csaljátok egymást valakivel már pár év múlva, és eszetekbe se jutna mást keresni, hiszen egymásnak vagytok teremtve. Vannak ilyenek, hiszen néha ötös is van a lottón, nyer is észbontó összegeket, de addig mennyi egyes kettes... van? Rengeteg, és még négyes is csak elég kevés ahhoz képest....
Ilyen hát a társkeresés éppen, mint a lottózás. Négyesem is volt már, no nem a lottón, hanem itt, de ötösöm vajon lesz-e valaha? A lottón csak egyetlen szelvénnyel játszom, és azt is csak néha, itt azonban sokkal rendszeresebben és több szelvénnyel játszom, de olyan ez mint a lottóban, ha pl. száz szelvénnyel játszol, akkor is csak alig nagyobb az esélyed, véletlenül sem százszoros. Legfeljebb lehet huszonöt egyesem, meg kilenc kettesem, esetleg egy hármasom, ha száz szelvénnyel játszom (száz nőt megszólítok)... A megfelelői fentebb olvashatók...
  

Ami elválaszt, és ami összeköt... 
 
Elválaszt bennünket a távolság, ami lehet, hogy csak 30 km, de lehet, hogy 250 km, bármennyi is, nem lényeges, mert az igaz szerelmet megtalálni bárhová elmegyek. Elválaszt még a lehetőség hiánya (részben a távolság miatt), hogy találkozhassunk, hogy valaki bemutasson minket egymásnak, vagy bármi más módon, de egymásba tudjunk botlani.
Összeköt bennünket a mélységes vágy, hogy megtaláljuk a másik felünket, azt az igazit, egyetlent, csodálatosat, kedveset, kellemeset, emberit, és testileg is vonzót, akivel lehet, és érdemes együtt élni. Összeköt még bennünket ez a technikai lehetőség is, amivel most lehetséges az, hogy olvashatod a soraimat, és ettől a pillanattól fogva a boldogságodnak csak egyetlen komoly akadálya lehet, saját magad (!) ha elmulasztod felvenni a kapcsolatot velem.

Minden elszalasztott lehetőséget életed végéig mélységesen bánni fogsz, de az már hiábavaló dolog. A lehetőségekkel csak az a baj, hogy sokkal nagyobbnak látszanak, amikor mennek, mint amikor jönnek. Én most olyan lehetőség vagyok a számodra, amelyik éppen jön feléd. Ragadd meg, ne tétovázz! Ha írsz nekem, kérlek ne légy szűkszavú, nem karakterenként, vagy szavanként fizetsz, mint az újsághirdetések esetében. A tetszésemet első fokon a közlékenységeddel, bátorságoddal, némiképp megelőlegezett bizalmaddal tudod megnyerni. Előny még, ha nagyon igényes vagy emberi értékekre, nagyon tudsz és akarsz szeretni, és vágyod ezt kapni is, valamint, ha még (vagy már újra) szabad a szíved, nem nyomasztja már az előző szerelemed bánata és csalódása, ha már lenulláztad előző kapcsolataidat. Nagyon akarj újra és végleg boldog lenni egy boldog párkapcsolatban, amit minden tekintetben a kölcsönösség, és a közel egyenlő arányok jellemeznek, az egymásért, és nem az egymás ellen való létezés.
A többit majd kifejtjük egymásnak levélben és személyesen.

Társkeresők és társkerülők 
 
Azt hiszem sikerült megtalálni a legtalálóbb fogalmat, elnevezést azokra, akik sajnos tömegesen kerültek már kapcsolatba velem, társkeresővel. Nos ők a társkerülők. Ugyan társtalanok ők, és társkeresőnek látszanak, de mégsem azok , hiszen szerintem annyira félnek a változástól, hogy csak nézelődnek, szórakozgatnak, unalmukat űzik a társkereső helyeken, fórumokon. Meglehet, van bennük több-kevesebb szeretet iránti vágy, illetve szeretni vágyás is, de ezt mindig mégis csak felülmúlja a változástól való félelem, és vagy bele sem merülnek komolyabb, elmélyültebb ismerkedésbe, vagy ha érezhetően komolyra fordul(na), kimenekülnek belőle valami módon. Sajnálatos dolog ez nagyon, de nagyon is létező jelenség, többször megtapasztaltam már. Nem azért említem meg, mert ettől bármit várhatok, vagy remélhetek, csupán annyi legalább jó lenne, ha mindenki tartana egy kis önvizsgálatot, önértékelést, hogy vajon nem tartozik-e a társkerülők táborába...

Tekintsd a társkeresést, és a társad megtalálását az életed legfontosabb, és legsürgősebben megoldandó problémájának! Semmi, de semmi nem tehet boldogabbá, mint egy tegnap még idegen, ismeretlen valaki irántad fellobbanó, és tartósan megmaradó őszinte szerelme, rajongása, ragaszkodása, bőrének, hangjának, nézésének, simogatásának, ölelésének mindent felülmúló varázsa, biztonsága! Amíg ebben az élményben és biztonságban nem tudsz megfürödni naponta, addig semmid sincs, amitől valóban boldog lehetsz, ezek nélkül az életed értelmetlenül rohan el, még akkor is, ha egyébként a bankszámlád irigylésre méltó, akkor is szegényebb vagy a templom egerénél!

Az én városom... 
 
Az én városom nem az a város, ami a ,,LEG"-ek városa közé sorolhatóvá tehetné. De lehet benne élni, mert így, vagy úgy kb. negyvenezer embernek ez sikerül. Elég sok hasonló, „közepes" város van még kicsi hazánkban, valahogy úgy, mint ahogyan az emberek nagy többsége is csak olyan átlagos, közepes, nem pedig valami extra kiválóság. Nyugodtan, viszonylag normálisan, extra igények nélkül élni itt is lehet. Időnként fellépő különleges igényeid kielégítése céljából ez a város is elhagyható, nincsen bekerítve és bezárva.
Életünk, éveink, ... napjaink nagy többsége azonban nem a nagy felhajtásról szól, hanem a prózai hétköznapokról, ami olyan ,,kiemelt" városokban sem más mint itt, legfeljebb a mű-hiszti, és a sokféle lelki és szellemi, fizikai környezetszennyezés (ami azokban jóval bőségesebb) teszi nyugodtabb, normális hétköznapokra alkalmatlanabbá azokat a városokat.. Kinek mi tetszik, mindenki maga tudja, és dönti el.
Ha valakivel komolyabb ismerkedésbe bonyolódom, majd elmondom, hogy, nekem mik azok az adottságaim, körülményeim, amik miatt (a fentieken kívül) úgy néz ki, hogy még egyelőre ragaszkodnom kell ehhez a helyhez. Akik nem kerülnek velem közelebbi kapcsolatba, azoknak felesleges tudniuk ezt, azért nem írom ide, csak utalok arra, hogy van okom olyan nőt keresni, aki tud, mer, akar, képes esetleg ide költözni, és nem tekinti ezt a lépést valamiféle önkéntes száműzetésnek a világ végére. Természetesen tudom, hogy ehhez nagy bátorság is kell, és még sok egyéb másnak kell kialakulnia, passzolnia, stb. Igen, ez az igazság, de jobb az igazsággal szembenézni, nem pedig elhallgatni, vagy ködösíteni.
  
 
Félreértések elkerülésére... 
 
Ha én feladok bárhol egy társkereső hirdetést, az soha nem valami sablonos, semmitmondó, hanem olyan, amire én magam, ha én olvasnám, bizonyisten írnék egy igényesebb bemutatkozó levelet, úgy venném fel a kapcsolatot a hirdetővel.
Ezzel szemben nagyon tanulságos az, amit a minap kaptam, mert az ilyeneket csak szegénységi bizonyítványnak tudom tekinteni. Bemásolom alább az épületes levelezésünket, tanulságul, teljes név nélkül... Remélem, aki olvassa, tanul belőle:

megismerném önt.

hajnalka

Ahhoz ennél sokkal bővebb bemutatkozással kell indítani...
Imre

És mi akafályozta Önt meg ebben, hogy ezt rögtön meg is tegye? Estleg igy kedvére tenne egy nőnek? Nem szeretem az egoista férfiakat . Csak is a jószivű és jó embereket !
Hajnalka

Az akadályozott meg, hogy én is elég önérzetes vagyok ám...
Telefonálni sem úgy kezd az ember, ha felhív valakit, hogy "Kivel beszélek?" hanem úgy, hogy "én XY vagyok, Z-t keresem".
Egy nőnek csak azért, mert nő, nem kívánok a kedvére tenni. Valaki akár nő, akár nem, az emberi milyenségével érhet el nálam bármit, Pl. tiszteletet. Csak azért, mert valaki nő, legalább annyira lehet megvetni is, mint tisztelni. Elég belenézni nők tömegeinek azon hirdetéseibe, amikben gátlástalanul, elvtelenül, eléggé soha el nem ítélhető módon kínálgatják a testüket kéjsóvár pasiknak. Azok is nők!
Az a nő, aki azonban tud disztingválni, igényes, értékes, emberileg is helyén van nála aminek kell, azt talán nem úgy kezdi az ismerkedést, hogy önmagáról egy kukkot el nem árul, csak annyit, hogy megismerne.
Akármilyen hirdetésem, adatlapom, stb generálta ezt a levelet (röpcédulát, odavakkantást), az sokkal több és információgazdagabb volt, mint ez a "megismerném önt"... Minimum egy olyan terjedelmű kapcsolatfelvételt írhat egy nő is, amilyen hirdetést olvasott, mielőtt elvárná, hogy neki mint nőnek, a kedvébe akarjon járni valaki. Ellenkező esetben saját egoizmusáról tesz csak nagyon szemléletes tanúbizonyságot, amit a női mivoltának hangoztatása egy második méltatlankodó újabb odavakkantása kiválóan bizonyít. Megvádolás helyett tehát az önvizsgálatot javasolnám elsősorban, és annak különös átértékelését, hogy manapság azzal, hogy "nő" valaki, miként és hogyan érdemes előhozakodni! Elég rendesen elkurvult már manapság az egész világ számos tekintetben, nem csak szexuális értelemben ahhoz, hogy a régi sémák mentén lehessen bármit tenni, vagy értékelni. Csak az embersége számít mindenkinek, a neme önmagában már semmit sem határoz meg abban az értelemben, hogy alapból, hogyan vesszük, és kezeljük. Ez persze az én véleményem, elég sok tapasztalat birtokában.
Imre

folyt. köv...

Oldal: TÁRSKERESÉSEM-1
POZITÍV, IGÉNYES EMBERI KAPCSOLATOK KERESÉSE - © 2008 - 2024 - ismerkedem.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat